A helyi városvezetések egy éve ellenséges országos politikai klímában, járványhelyzetben, gazdasági válság közepette.
Különböző típusú és méretű önkormányzatokat vezető ellenzéki politikusokhoz fordultunk körkérdéssel, arra keresve választ, milyen eredmények- re jutottak 2019 októbere, az ellenzék számára váratlanul kedvező eredményeket hozó önkormányzati választás óta saját településükön. Az országos szinten ellenzékben lévő politikusok, miután saját városukban ellenzékbe kényszerítették a Fideszt, kezdettől számíthattak arra, hogy a kormánnyal való együttélés számos problémát vethet fel. De hogy ez mit is jelent a gyakorlatban – erre irányult kérdéseink egyik csoportja, beleértve az átadását- vétel körülményeit és az állami szervekkel való kapcsolattartás minőségét. Ezt a kiszámítható nehézséget 2020 elejétől fogva kiegészítette és súlyosbította a koronavírusjárvány, amely a hétköznapi élet működésének fenntartásában számos azonnali feladatot rótt az önkormányzatokra, miközben a kormány sem információval, sem pénzzel nem segítette őket. Ellenkezőleg, egymást érik a napi feladatellátást is megnehezítő forráselvonások. Eközben pedig a járványt kísérő gazdasági válság is komoly bevételektől fosztja meg az önkormányzatokat.
Kérdéseink arra irányultak, ilyen körülmények között az ellenzéki koalíciók mit tudnak végrehajtani eredeti programjukból, mely terveikről voltak kénytelenek lemondani (vagy legalábbis melyek megvalósítását kellett el- halasztaniuk), illetve melyek azok a területek, ahol a fennálló körülmények között is tartják magukat vállalásaikhoz.
A körkérdéssel megkeresett településekhez az alábbi kérdéscsoportokat juttattuk el:
1. Átadás-átvétel, cikluskezdés
Rendben zajlott-e az önkormányzatokban a hatalom átvétele? A kormánypárt frakciója, helyi szervezetei együttműködőek voltak? Érte-e meglepetés az új vezetést a ciklus kezdetén tapasztalt állapotok kapcsán? A kormányhivatalokkal, központi kormányzattal való együttműködésük mennyire gördülékeny?
2. Ellenzéki együttműködés
Mennyire tartják fontosnak saját működésük szempontjából, hogy az önkormányzatot vezető pártok országosan ellenzékben vannak? Mennyire fontos az önkormányzat vezetése szempontjából az ellenzék sokszínűsége? Milyen együttműködési formák alakultak ki? Mennyire fejeződik ki a döntésekben az ellenzéki sokszínűség, illetve milyen mértékben válik kifejezett céllá az egységes álláspont kialakítása?
3. Tervek, eredmények, kudarcok
A ciklus kezdetén mit tekintettek a legsürgetőbb feladatoknak? Miben akartak alapvető változásokat elérni? Voltak-e esetleg megőrzendőnek tartott eredmények vagy a helyi ellenzékkel közösen pártolt ügyek? Mi az elmúlt egy év fő eredménye és legnagyobb elmaradása, kudarca? Vannak-e általános tanulságok a város kormányzásával kapcsolatban, amire az elmúlt bő egy évben jutottak?
4. Koronavírus-járvány
Mi a szerepe az önkormányzatoknak a járványhelyzet kezelésében? Melyek a főbb feladataik, nehézségeik? Milyen az együttműködés az állami szervekkel? Hogyan tudnak a lakossággal kapcsolatot tartani, nekik segíteni?
5. Pénzügyi elvonások
Hogyan látják, miként fogja befolyásolni a koronavírus-járvány, a gazdasági válság és a központi elvonások növekedése az önkormányzat következő egy-két évét? Mennyi forrásvesztést szenvedtek el a járvány, a gazdaság lefékeződése és a kormányzati elvonások miatt? Hogyan változtat ez az öt évre kitűzött céljaikon? Milyen kényszerintézkedések bevezetésére kényszerülnek? Melyek azok a prioritások, amelyekhez minden körülmények között ragaszkodnak?
BUDAPEST
Kiss Ambrus és Tüttő Kata főpolgármester-helyettesek
1. Átadás-átvétel, cikluskezdés
A tavaly őszi átadásátvétel normálisan, zökkenőmentesen zajlott le, ami azért is fontos, mert a hivatali működésben, a közfeladatok ellátásában folytonosságnak kell lennie. A választás másnapján ugyanúgy – és azóta is – jártak a buszok, villamosok, a szemetet elvitte az FKF, este kigyúltak a Lánchíd fényei, ahogy addig. A Főpolgármesteri Hivatal munkatársainak nagy többsége továbbra is a Városházán látja el feladatát, sokuk már a harmadik főpolgármester alatt szolgálja a várost. Nem történt az, mint például Újpesten, ahol az új polgármester beiktatása előtt felállt a hivatalban negyven ember. A fővárosi közgyűlés ellenzéki tagjaival is van párbeszéd, a döntések többsége egyhangúan születik. A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában az önkormányzat képviseletében bent ül Pokorni Zoltán fideszes polgármester és Tóth József szocialista polgármester, ahogy a korábbi időszakban is.
Ugyanakkor az örökséggel szembesülni, főleg mivel az nem pénz, hanem adósság formájában van jelen, sokkoló volt. A kormány abszurd módon nemrég határozatba foglalta, mennyi pénze van a fővárosnak, ám azt az egyet elfelejtette lábjegyzetbe írni, hogy fizetésnapon, a számlák kifizetése előtti pillanatban készült a felvétel. Az adósságot meg úgy tekintette, mintha nem lenne, hiszen ha a kormány nem engedte az önkormányzatoknak, hogy eladósodjanak, akkor nyilván nem is lehet adósságuk. Kivéve például a metrókocsik felújítására felvett hitelt; ki emlékszik már arra, hogy a főváros öt évvel ezelőtt a kormány döntése alapján hatvanmilliárd forint kereskedelmi banki hitelt vett fel arra, hogy a rozsdás metrókocsikat ne újakra cserélje, hanem felújíttassa őket. Csak az nem világos, hogy ha annyi pénze van/volt a fővárosnak, akkor miért hitelből történt a beszerzés, és miért nem új, klimatizált metrókocsikat vásárolt Budapest.
Ha a főváros folyamatosan csökkenő bevételei elegendőek lennének a feladatokra, akkor a 2019ben átvett örökség nem hárommillió négyzetméter rossz állapotú út, közel száz felújításra váró híd és felüljáró, több száz kohószökevény busz és troli, több ezer hiányzó vagy kiszáradt fa lenne, és nem okozna különösebb izgalmat, hogy a kormány visszaadjae az önkormányzatnak a Lánchíd felújításának áfáját. A kormány nem most kezdte el büntetni Budapestet, az önkormányzatiság felszámolása már tíz éve megkezdődött, és a gyorsuló ütemet látva hamarosan a végéhez ér.
Amennyire normális volt az átmenet a Városházán, a kormánnyal való viszony éppen annyira nem mondható zökkenőmentesnek. Elvünk az, hogy amíg tárgyalóasztal van, addig mi ott fogunk ülni, mert ez ad lehetőséget a megegyezésre. Annak ellenére is, hogy a kormány az asztalnál tett ígéreteivel valahogy úgy van, hogy „az én szavam, én is vonom vissza”. Miközben a miniszterelnök azt mondja, hogy tiszteletben tartja a budapestiek döntését és akaratuk ellenére nem építi be a Városligetet, az éjszaka megjelenő jogszabályok ennek pontosan az ellenkezőjét bizonyítják. Ahogy a népszavazási kezdeményezés miatt visszavont olimpiai pályázat ellenére is látjuk a „lopakodó olimpia” elemeit megvalósulni. Az egyik legszürreálisabb kép, ami előttünk van, ahogy épül a sok tíz milliárdos új kézilabdacsarnok a rozsdaette, szétmálló népligeti felüljáró árnyékában.
Amikor önkormányzatiságról beszélünk, az számunkra nem valami elvont fogalom, hanem azt jelenti, hogy mi, budapestiek szeretnénk az általunk befizetett adó legalább egy részéről eldönteni, mi épüljön belőle. Azt látjuk, mi lesz a pénzünkből, ha a kormány helyettünk dönti el: a miniszterelnök vagy helyettese valamely hobbija számára épül egy újabb szentély.
2. Ellenzéki együttműködés
Sokan féltek attól, hogy tude, foge működni egy ilyen sokszínű koalíció, hogy képes lesze egy irányba kormányozni a várost. Egy év elteltével határozottan állítható, hogy igen. Nem cél, hogy mindenben egyetértsünk, és valóban hosszú időt vesz igénybe egyegy bonyolultabb döntés előkészítése, ehhez sok empátiára van szükség, megjelenik a folyamat során több nézőpont, de ettől jobb döntések születnek.
3. Tervek, eredmények, kudarcok
Az új, zöld és baloldali városvezetés első fontosabb intézkedései között volt – a főpolgármesteri programnak megfelelően – a Városliget további beépítésének megakadályozása, a rómaiparti fák védelme, a klímavészhelyzet kihirdetése, fővárosi tájépítész kinevezése. Bérkiegészítő Budapestpótlékot vezettünk be a fővárosi közszolgáltatásokat ellátó dolgozók körében, fővárosi álláskeresőket segítő irodát nyitottunk a Városháza épületében, ingyenessé tettük a közösségi közlekedést a budapesti regisztrált álláskeresők számára, Fővárosi Érdekegyeztető Tanácsot hoztunk létre a munkavállalók és munkáltatók képviselőinek bevonásával. Leállítottuk a fővárosi bérlakások értékesítését, ötvenmilliárd forint pluszforrást szereztünk a budapesti egészségügyi alap és szakellátás fejlesztésére, a daganatos betegségek szűrésére, döntöttünk a részvételi költségvetés elindításáról, a budapesti polgári kezdeményezés intézményéről, elfogadtuk az „Ez a minimum” elnevezésű antikorrupciós programot. Aztán jött a koronavírusjárvány a kormányzati elvonásokkal, és azóta is zajlik a folyamatos újratervezés.
4. Koronavírus-járvány
Az új városvezetés elmúlt egy évének háromnegyedét a koronavírus járvány tette pokolivá. Egy ilyen rendkívüli helyzetben akkor lehet eredményesen dolgozni, akkor lehet jól segíteni, ha partnerség áll fenn az összes olyan szereplő között, akiknek ebben dolga van. A mi esetünkben az állam és az önkormányzatok közötti együttműködés hiánya és általában az érdemi párbeszéd hiánya borzasztó és egyben pusztító.
Ami a járvány elleni védekezést illeti, nem jut eszünkbe olyan példa, amikor segített volna a kormány. Az önkormányzatok kezdtek el védőmaszkot venni és osztani akkor, amikor a kormányzati álláspont még az volt, hogy felesleges a maszk. A főváros kezdett el tesztelni az idősotthonokban a járvány első hullámában, és ősszel is készen álltunk arra, hogy a kormány helyett elkezdjük az iskolákban dolgozók tesztelését.
Éjszakánként a kerületi polgármesterekkel együtt várjuk a Magyar Közlöny megjelenését, hogy megtudjuk, milyen feladatokat kapnak másnap reggeltől az önkormányzatok. Persze nemcsak kapunk, hanem „adunk” is. A mai napig a reggeli rutin része, hogy ébredés után megnézzük a közlönyben vagy a parlamenti irományok között, mit vitt el éjjel a kormány a várostól, ahogy a gazdasszony nézi a tyúkólat reggel, mit vitt el a róka éjszaka. Budapestadó, útpénz, gépjárműadó, ingyenes parkolás, négy és félszeres közműadó a Vízművekre, a hulladékgazdálkodás államosítása azért, hogy odaadják valamelyik NERtársnak… Mindez a járvány elleni védekezés jegyében. Mostanában a polgármesterek többsége azzal ébred, hogy vajon megvalósulte a Parraghféle beteg ötlet, az iparűzési adó teljes megszüntetése, ami az önkormányzatok kivégzését jelentené. Abszurd az egész.
5. Pénzügyi elvonások
A fővárosi önkormányzatnak egyetlen adóbevétele van, az iparűzési adó. Ebből működik a közösségi közlekedés, a közvilágítás, ebből takarítják az utcát, kaszálják a parlagfüvet, kátyúzzák az utat, ebből működik a könyvtár, a múzeum, a színház, a jelzőlámpa, az idősek otthona. Biztosan nagyon hálásak lesznek a budapesti vállalkozások, ha leáll a közösségi közlekedés vagy ha nem lesz közvilágítás.
Ha már használni nem tudsz, legalább ne árts! Ezt íratnánk bele a gránitszilárdságú alaptörvénybe. Miközben a fővárosi közösségi közlekedésből eltűnt az utasok és a jegyárbevétel több mint harmada, a kormány nem adja aláírását a rossz állapotú járművek cseréjéhez. A járvány miatt eleve teljes kapacitáson megy csúcsidőben minden járat, ezek után a mindenhez is értő, de inkább ártó, most éppen a közösségi közlekedési menetrend bírálatával megbízott kormányhivatal bírsággal fenyeget, mert a BKK nem tud a teljes kapacitásnál több járművet beállítani.
A fővárosi önkormányzat fenntarthatatlan költségvetési pályán volt már az előző ciklus idején is. Miután egy önkormányzat működése nem finanszírozható hitelből, ha a folyó évi bevételek nem érik el a kiadások szint- jét, akkor a korábbi évek megtakarításait kell bevonni. Ezt ideigóráig lehet csinálni, de egy ponton elfogynak a megtakarítások, és akkor már a kötelező feladatok finanszírozásához kellene hozzányúlni. Amennyiben a 2018–2020 közötti költségvetéseket nézzük, működési ágon a kiadási oldal 9195 százaléka volt a tervek szintjén finanszírozva a folyó bevételekből. A gazdasági válság, a járvány elleni intézkedések és a kormányzati megszorítások együttes hatására ez a szint nyolcvan százalékra esett vissza. Azaz hiányzik a 2021. évi költségvetésből egyötödnyi működési bevétel. Az egyik megoldás ebben az esetben az lehetne, ha minden felújítást, be- ruházást elhalasztana a főváros vezetése, ezzel nyerve egy kis lélegzetet. Ez azonban csak minimálisan lehetséges: folyamatban lévő feladatokat nem lehet leállítani, hiszen ezzel szerződésszegést követne el a főváros, vagy elveszíthetné az Európai Unió pályázati forrásaiból kapott támoga tásokat. Ez azt is jelenti, hogy e célokra a saját forrásait is be kell áldoznia a fővárosi önkormányzatnak, ami további körülbelül 23 milliárd forintnyi megtakarítás elköltését jelenti.
Az már önmagában válságtünete az önkormányzati alrendszer működésének, hogy fejlesztéseket mindössze húsz százalékban tud finanszírozni az ország fővárosa, minden egyéb pénzügyi fedezetet külső forrásokból (Európai Fejlesztési Bank, európai uniós támogatási programok) és kormányzati támogatásokból kell előteremteni. Ez végtelenül kiszolgáltatott helyzetet eredményez. Ezért is zsarolhatja a városvezetést a kormány azzal, hogy vagy ad hatmilliárd forintot a Lánchíd felújítására, vagy nem, vagy befejezi az általa elkezdett Biodómprojektet, vagy a befejezés pénzügyi terheit áthárítja a főváros új vezetésére. Eközben a fővárosnak társadalmi vitára bocsátott alapdokumentumai vannak arról, hogy a 2021–2027 közötti időszakban mire szeretne (közvetlenül vagy tagállami keretrendszerben) európai forrásokat költeni. A város működésének mai pénzügyi keretrendszere azonban nem ad lehetőséget arra, hogy megmondjuk, lesze ezekre a projektekre minimális önrész. A főváros számára a gazdasági válság két problémát hozott. Az egyik a fejlesztési források már említett kérdése. Itt két kitörési lehetőség látszik azon kívül, hogy át kellene rendezni a főváros forrásszerkezetét, és a központi költségvetési forrásokat nem maradékelven kellene az önkormányzatoknak adni, hanem a szükségletek alapján. Erre a mostani kormányzati időszakban nincs lehetőség. Forrást kell tehát teremteni, ami a fejlesztések esetében hitel vagy visszatérítendő támogatás formájában lehetséges. Ezért kezdődtek a válság tavaszi kitörésekor szinte azonnal tárgyalások az Európai Fejlesztési Bankkal arról, hogyan lehet a meglévő fejlesztési forrásokat átütemezni, illetve újakhoz hozzáférni. A kormány fővárossal kapcsolatos magatartását jellemzi, hogy miközben a kormány és az állami vállalatok az Európai Beruházási Bankkal kötöttek új megállapodásokat – és várhatóan továbbiakat is kötnek –, addig a Budapestnek allokált kétszázmillió eurós keretet nem engedélyezték. Sajátos módon még az Európai Unió által létrehozott szervezettel való megállapodás is engedélyköteles az önkormányzatok szintjén, amennyiben éven túli visszafizetési kötelezettség képződik belőle. Ennek a keretnek a terhére lehetett volna új, alacsony károsanyagkibocsátású közösségi közlekedési járműveket vásárolni (például trolibusz, elektromos busz, villamos), a hozzájuk kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat megvalósítani, valamint átfogó zöldfejlesztési programot indítani, amely több kerületet is érintett volna.
A működési problémák kezelésére három lehetséges iránya volt az új városvezetésnek. Az egyik a kiadási oldal csökkentése. Ez a gyakorlatban 2021-ben két intézmény – a feladatok átadása melletti – megszüntetését jelenti, illetve bécsi mintára a ma létező közszolgáltatási ellátó cégek egybeolvasztásával létrejönne egy egységes budapesti közszolgáltató cég. Ugyanakkor, és ez a városvezetés számára egy vörös vonal, ezt a csökkentést a kiadási oldalon úgy kell elérni, hogy a válság ideje alatt érdemben nem lehet a munkavállalók számát csökkenteni, legfeljebb minőségi cserékre kerülhet sor.
A második irány a kormányzati elvonások csökkentése lenne. A 2021. évi szolidaritási hozzájárulás a 2019. évi szinthez képest (tízmilliárd forint) 3,6szoros mértékben emelkedett. Ha ehhez hozzávesszük az államtól többféle jogcímen kapott normatívákat és feladathoz kötött támogatásokat, akkor most már többet fizet vissza a költségvetésnek a főváros, mint amennyi pénzt onnan kap – azaz nettó befizető lett.
A harmadik irány az lenne, ha új bevételi forrásokat tudnánk teremteni. Az újrakezdési adó egy átmeneti jelleggel kivetett, bizonyos szektorokat érintő többletiparűzési adó lenne. Ezt az ötmilliárd forint adóalap feletti cégek fizetnék meg. Az ebből befolyó forrás egy részét a szakszervezetekkel való megállapodás alapján a 2021. évi bérek reálértéket megőrző fejlesztésére lehetne felhasználni, míg a fennmaradó rész a közszolgáltatások finanszírozását szolgálná. Ehhez a parlament hozzájárulása volna szükséges, melyet az eddig nem biztosított. (Lapzártakor adta ki a kormány azt a rendeletet, amely megfosztja az önkormányzatokat az adóemelés és az új adók bevezetésének lehetőségétől – a szerk.)
A fenti problémákból következően alapvetően át kellett rendezni a főváros prioritásait. A legfontosabb, hogy 2021-ben is működjön a város, azaz legyen közösségi közlekedés, legyenek közszolgáltatások, kulturális intézmények, működhessen a szociális intézményhálózat. Ezek nélkül esély sincs arra, hogy a GDP 37 százalékát kitevő budapesti gazdaság elkezdjen talpra állni, és magával húzza az országot.
A kettes számú prioritás, hogy 2022-ben egy új kormány új önkormányzati politikát hozzon, amely fenntartható működési modellt kínál, és nem a csőd modelljét. Ez nemcsak a főváros, hanem a kerületek, a nagyvárosok és az összes település érdeke. Az ugyanis nem önigazgatás, hogy a központi kormányzat kizsákmányolja a településeket, megfosztva őket minden önállóságuktól.
A további körkérdések kivonatait itt találja:
Mérlegen az ellenzéki önkormányzatok (Szombathely) >>
“Miközben az állami bürokrácia lassú, addig mi ismerjük és a saját bőrünkön érezzük a helyi kihívásokat, közvetlenül találkozunk az itteni emberekkel és cégekkel, az őket foglalkoztató problémákkal. A tanulság az, hogy az önkormányzatoknak – nemcsak a miénknek – nagyobb önállóságot és erősítést kellene kapniuk az elvonások helyett” – írja Nemény András, Szombathely polgármestere. Különböző típusú és méretű önkormányzatok vezető ellenzéki politikusaihoz fordultunk körkérdéssel, arra keresve választ, milyen eredményekre jutottak 2019 októbere, az ellenzék számára váratlanul kedvező eredményeket hozó önkormányzati választás óta saját településükön.
Mérlegen az ellenzéki önkormányzatok (Érd) >>
“Érden nem is csontvázak, hanem komplett csontvázkollekciók esnek ki a szekrényekből. Nehéz összemérni, de feltehetően az ország egyik legkorruptabb városvezetése bukott meg Érden teljes joggal 2019 októberében. Számos ügyben tett feljelentést az új városvezetés, már folynak a nyomozások” – írja Tetlák Örs, Érd alpolgármestre. Különböző típusú és méretű önkormányzatok vezető ellenzéki politikusaihoz fordultunk körkérdéssel, arra keresve választ, milyen eredményekre jutottak 2019 októbere, az ellenzék számára váratlanul kedvező eredményeket hozó önkormányzati választás óta saját településükön.
Az Ellensúlyt megrendelheti az ellensuly.hu/elofizetes oldalon.
