GYŐRFFY DÓRA
Tíz év töretlen növekedését törte meg idén a koronavírus-járvány, amely 2020-ban végigsöpört a világon. A lezárások során az emberiség jelentős része visszaszorult a négy fal közé, míg a kormányoknak egy egészen új kihívással kellett megküzdeniük. Valódi, az elmúlt évszázadban precedens nélküli válságról volt szó, amely mindenkit érint, és amelynek nincs egyszerű kommunikációs megoldása. Különösen nagy kihívás érte a világ populista kormányzatait az Egyesült Államoktól Magyarországig. A növekedés, amely hatalmuk biztosítékaként szolgált, hirtelen véget ért, míg erőfeszítéseik a politikai napirend kezelésére a járvány és a gazdasági válság idején komoly korlátokba ütköztek. Hirtelen szükségük lett a korábban gúnyolt és lenézett szakértelemre. Ám ugyanúgy váratlan volt az eseménysor a nem populista vezetők számára is. A két vezetési stílus versenyéből a populisták vesztesen kerültek ki, így jött el 2020-ban a populisták alkonya.
Milyen típusú populizmus hanyatlásáról van szó? Az elmúlt évtizedben rengeteg elemzés született a populizmus mibenlétéről. Terjedelmi okok miatt e viták részletezésére itt nincs lehetőség. Ebben a cikkben populizmuson a következő négy jellemzővel leírható rendszereket értem: (1) A populizmus ellenzékben egy elitellenes mozgalom, amely a nép nevében lép fel a hatalom birtokosai ellen – ide tartoznak a politikai és a szellemi élet vezetői egyaránt. (2) Kormányra kerülve a populizmus átcsúszik illiberalizmusba, amelyben a homogénnek tekintett nép képviseletében a hatalom rosszul tűri és leépíteni igyekszik korlátait, legyenek azok akár belső (jogállam, független intézmények), akár külső (nemzetközi szerződések) korlátok. (3) A hatalom korlátainak lebontása egyszerre oka és következménye a kialakuló rendszerszintű korrupciónak. (4) A rendszer szerves velejárója a dezinformáció, amely az ideológia és a valóság között tátongó szakadék áthidalását szolgálja.1
A koronavírus-járvány okozta problémák kezelésére a populista rendszerek a felsorolt jellemzők miatt teljesen alkalmatlannak bizonyultak. A következőkben először a járvány okozta egészségügyi kihívások kezelését vizsgálom, majd áttérek a gazdasági válság kezelésére és végül a jövő nemzetközi kihívásaira. A tanulmány végén reflektálok a populizmus alkonyával kapcsolatos lehetséges ellenérvekre.
A járványkezelés kihívásai
Ma sem teljesen világos, hogyan szabadult ki a koronavírus Kínából. Az mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy kezdetben a hatóságok szerették volna eltitkolni az új kórt, és ez lehetővé tette annak széles körű terjedését. A kínai esetszámok kozmetikázására a járvány kirobbanásának egyéves évfordulóján derült fény.2 Ahogy a probléma súlyossága világossá vált, a rendszer európai szemmel elképzelhetetlen mértékű lezárással válaszolt, és drasztikus lépésekkel sikerült megakadályoznia a vírus komolyabb terjedését.3 Ennek köszönhetően tavasszal terjedni kezdett az a nézet, hogy mennyivel hatékonyabbak a diktatúrák a demokráciáknál.
A későbbi fejlemények azonban bebizonyították, hogy itt nem demokráciák és diktatúrák ellentétéről van szó, hanem kompetens és kevésbé kompetens kormányzatokról. Számos demokratikus országban Kínához hasonlóan elkerülték a járvány elszabadulását, így például Japán, Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, Hongkong, Új-Zéland, Mongólia egyaránt sikeresen kezelte a vírust. Stratégiájuk nem a teljes lezárásra, hanem ellenintézkedések megfelelő kombinációjára épült, amibe beletartozott a határok felügyelete, a társadalmi kontaktusok számának csökkentése, a maszkhasználat, illetve a kiterjedt tesztelés és kontaktkutatás.4
Az 1. ábra az Európai Unióban – Nagy-Britanniát is ideértve – mutatja be a különböző országok közötti eltéréseket az egymillió lakosra jutó kimutatott esetszámok és a halálozási adatok alapján. Mint az jól látható, jelentős különbségek mutatkoztak mind a kimutatott esetszámok, mind a halálozási adatok tükrében – az esetszámok a halálozási adatok 52 százalékát magyarázzák (R2 mutató), míg a maradék egyéb tényezők, többek között a kimutatott és a valós esetszám közötti különbség, illetve az egészségügy minőségének a függvénye. Az EU 27 tagállamából nyolc országnak (Ciprus, Finnország, Észtország, Lettország, Dánia, Szlovákia, Litvánia, Németország) sikerült az egymillió főre jutó halálozási mutatót 200 alatt tartania. Egyikben sincs populista kormányzat hatalmon.
A járvány megfelelő kezelése olyan képességeket feltételez, amelyekben a populista kormányzatok nem jeleskednek. A lezárások tervezésénél epidemiológusoktól matematikusokig terjedő szakértői segítségre van szükség, hiszen a túlságosan szigorú lezárások a gazdaságot teszik tönkre, míg az intézkedések elmaradása az esetszámok növekedését okozza, és később még szigorúbb lezárásokat tesz szükségessé. A tudományos közösségre hárult a gyógyszer és az oltás sürgős létrehozásának feladata is. A kormányzatoknak meg kellett szervezniük a széles körű védekezést, amibe beletartoztak az eszközbeszerezések, valamint a tesztelés és a kontaktkutatás megszervezése. Míg mindezek a hagyományos szakértelemben bízó kormányzatok számára megoldható kihívásnak bizonyultak, a populista kormányoknak túl kellett (volna) lépniük saját ideológiájukon ahhoz, hogy felnőjenek a feladathoz.
A leglátványosabb tragédia Donald Trump válságkezelése volt. 2020. november 30-ig az Egyesült Államokban 13 750 000 fertőzöttet mutattak ki, és 273 000 ember halt meg koronavírusban, ami egymillió lakosra vetítve 823 fő.5 Ez utóbbi számnál Európában csupán a belga, a spanyol és az olasz adatok rosszabbak. Bár a vírus már januárban megjelent Amerikában, és az is ismert tény volt, hogy milyen súlyos veszélyt jelent, Trump saját elmondása szerint nem akart pánikot kelteni, ezért nyilvános megszólalásaiban rendszeresen bagatellizálta a járvány jelentőségét.6 Az ügy elterelte a figyelmet az általa preferált témákról, ezért hosszú ideig demokrata ös – szeesküvésnek állította be. A választási évben semmiképpen sem szeretett volna lezárásokat, hiszen a gazdaság teljesítménye volt a legfontosabb érve az újraválasztása mellett. Ráadásul a koronavírus kezdetben New Yorkban és más, demokraták által vezetett államokban terjedt, nekik pedig politikai szempontok miatt sem kívánt segítséget nyújtani – így azonban nem épült ki időben az országos szintű tesztelés.7 Szintén lényeges, hogy a védekezés, különösen a maszkviselés ellentmondott annak a maszkulin értékrendnek, amely a férfit nem mutathatja sebezhetőnek – republikánus rendezvényeken egész évben látványos volt a maszkviselés elmulasztása. Az időben meghozott válaszlépések hiányában az Egyesült Államok a világon a legmagasabb esetszámot és a legtöbb halálesetet produkálta. A katasztrofális járványkezelés végül Trumpra is visszahullott – bár a választási nagygyűlések legkedvesebb időtöltései közé tartoztak, nyárra ezt a járvány ellehetetlenítette. Folyamatosan próbálkozott ugyan kampányesemények szervezésével, de ezek a járvány terjedési gócpontjainak bizonyultak, és inkább csökkentették, mint növelték a népszerűségét. Szintén le kellett (volna) küzdenie a szakértőkkel kapcsolatos averzióit, ám ez sem igazán sikerült, így a védekezést folyamatosan akadályozta az elnök és a szakértők (például Anthony Fauci, Amerika vezető járványügyi szakembere) közötti összhang hiánya. Mindez végül erőteljesen hozzájárult Trump vereségéhez a novemberi választáson.
Az amerikai események szerencsére csak halványan emlékeztetnek a magyarországi történésekre. Bár februárban itthon is sokan igyekeztek bagatellizálni a járványt, az észak-olaszországi tudósításokat követően a lakossági pánikra reagálva a kormány időben vezetett be korlátozásokat.8 Bár ezek messze nem voltak olyan szigorúak, mint például Kínában vagy Olaszországban, mégis elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy a vírus terjedését megakadályozzák. A járvány végül szinte el is maradt, ezért Magyarországon mind a kormány, mind a lakosság úgy érezte, hogy a gazdasági károk nagyobbak voltak, mint a lezárásokkal nyert haszon.9 Így a járvány második hulláma előtt nem igazán történt meg a felkészülés, az ellenlépések későn születtek, a tesztelés és a kontaktkutatás megszervezése is töredékes maradt. Mindezeket látványosan jelzi a rendkívül magas őszi pozitivitási ráta, amely szeptember óta stabilan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megfelelőnek minősített ötszázalékos arány felett van, sőt november óta húsz százalék feletti számokat látunk. Ez már arra utal, hogy nincs pontos képünk a járvány valódi kiterjedéséről.10
A gazdasági visszaesésre adott válaszok
A koronavírus-járvány szerte a világon véget vetett a 2013 óta tartó stabil gazdasági fellendülésnek. Míg konjuktúra idején szinte minden rendszer működőképesnek tűnik, a valóban sikeres rendszerek a válság időszakában mutatják meg erényeiket. Mennyire ellenálló egy gazdaság? Mennyire vannak tartalékok a visszaesés mérséklésére? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre csak krízishelyzet kaphatunk választ, mert ilyenkor merülnek fel ezek a problémák.
Hasonlóan a járvány kiterjedtségéhez, a gazdasági válság mértékében is jelentős eltéréseket láthatunk. A 2. ábra a 2020-as gazdasági adatok előrejelzéseit mutatja be az Európai Unió tagállamaiban és a világgazdaság néhány fontos országában. Mint látható, a leginkább sújtott gazdaságok azok, ahol a legsúlyosabb volt a járvány és/vagy a turizmus meghatározó szerepet játszik a gazdaságban (Spanyolország, Nagy-Britannia, Olaszország, Horvátország). Ezzel szemben nyolc EU-tagállamban (Litvánia, Írország, Svédország, Lengyelország, Dánia, Finnország, Luxemburg, Észtország) öt százaléknál kisebb mértékű a visszaesés – ezek közül a két balti és a két skandináv állam azon országok között is szerepelt, amelyek a legjobban védekeztek a járvány ellen. De talán még ennél is lényegesebb a gazdaságszerkezettel való kapcsolat, amely lehetővé teszi a népesség jelentős hányadának azt, hogy otthonról dolgozzon. Ezt a tudásintenzív szektorok magas foglalkoztatottsága biztosítja (3. ábra). Luxemburg, a skandináv országok, Írország és Észtország jó teljesítményéhez feltehetően ez a tényező is nagyban hozzájárult. Régiónkból Észtország már az 1990-es évektől a digitalizációra építette a gazdaságát, melynek megalapozását világszinten is kiváló oktatási rendszere végzi. A járvány okozta leállások szinte semmilyen fennakadást nem okoztak, mivel a gazdaság és az oktatás is felkészült a digitális átállásra.11
A gazdasági visszaesés mértékében Magyarország a középmezőnyben foglal helyet, de a második hullám súlyossága miatt a végső eredményeket csak jövőre fogjuk látni. Az első negyedévben a gazdaságot még kevéssé érintették a lezárások, de a második negyedévi zuhanás már jelezte a problémát, és rámutatott a magyar növekedési modell korlátaira is. Ennek egyik része a gazdaságszerkezet, amelyben a tudásintenzív ágazatok csekély mértékben vannak jelen: csupán Romániában és Bulgáriában rosszabb a helyzet, mint nálunk (3. ábra).
További súlyos probléma a gazdaság prociklikussága. A 2013 után kezdődő felívelési ciklusban a kormányzat az úgynevezett magasnyomású gazdaság gondolata alapján cselekedett, amely a gazdasági ciklus felívelő szakaszában is fenntartja a laza monetáris feltételeket, ezzel is fokozva a növekedési ütemet. Ennek jegyében, miután a devizahitelektől sikerült megszabadulni, az árfolyamot hagyták szabadon leértékelődni, és a kamatokat is tartósan levitték. 2016 ősze óta a magyar reálkamat negatív, azaz az infláció magasabb, mint a jegybanki alapkamat – a hitelfelvevőknek így reálértéken sokszor kevesebbet kell visszafizetniük a banknak, mint amennyit felvettek. Mindezek következményeként a tőzsdeindex és az ingatlanárak emelkedtek, a növekedési ráta a potenciális szint fölé került, az infláció felgyorsult, a munkaerőpiacon munkaerőhiány lépett fel. A magasnyomású gazdaság gondolatához szabták a jóléti szabályozást is – a szociális hálót leépítették, a családtámogatásokat az adórendszerbe építették, a munkanélküli segélyek időtartamát lerövidítették és lazították a felvétel-elbocsátás szabályait.
Amíg a növekedés fennállt, ezt a helyzetet csak kevesen érezték súlyos problémának. Csupán utólag látjuk, mi a baj ezzel a modellel. A jelenlegi járvány idején megint eszköztelenül áll a gazdaságpolitika: a kamatot nincs hova csökkenteni és az árfolyam sem eshet tovább, mert mindkettő az inflációt erősítené. Ebben a helyzetben a költségvetési politikának még mindig lehettek volna eszközei, hiszen a büdzsé jobb állapotban volt, mint az előző válság idején, de a korábbi modellhez való ragaszkodás és a válság komolyságának meg nem értése miatt a költségvetési eszközöket nem használták megfelelően: a rászorulókat magukra hagyták. Mindez hozzájárult a vis – szaesés mértékéhez, és ennek eredményeként kialakult a GDP 8-9 százalékára várható költségvetési hiány, amit pedig a kormány éppen hogy el akart kerülni. A járványkezelésre mostanra nagyon csekély forrás maradt, ezért megint átéljük a megszorításokat recesszió idején.
A magyar kormány hozzáállása a gazdasági válság kezeléséhez nem csupán a források hiányát, hanem a prioritások torzulását is tükrözte. A magyar válságkezelés európai összehasonlításban kismértékű volt, ezt tükrözi az IMF ábrája (4. ábra). A mérték mellett a felhasználás módja is erősen kritizálható. Miközben a szolidaritás szempontja és a gazdasági érdek egyaránt azt diktálta volna, hogy a leginkább rászorulókat támogassák és ennek révén keresletet ösztönözzenek, ehelyett továbbra is domináltak a klientúra finanszírozásának szempontjai. A 16 800 lélegeztetőgép öt-tízszeres áron történő megvásárlása külföldről – miközben háromezerre sincs megfelelő személyzet12 – nem növelte a hazai keresletet, és más területekről vont el forrásokat. A válságkezelés jelentős részét a bankszektorra terhelték. A hivatalos statisztikákban a válságkezelés legnagyobb tétele a 3600 milliárd forintos hitelmoratórium, amit azonban erősen kétséges beszámítani a tényleges költségek közé, hiszen csupán átmeneti könnyítést jelent az adósoknak, és a hiteleket később vissza kell fizetni a törlesztés felfüggesztésének időszakára szóló kamatokkal együtt.13 A hitelekre épülő vállalkozástámogatás a magyar vállalkozásokat hátrányba hozza azokkal a külföldi versenytársakkal szemben, amelyek anyaországukban vissza nem térítendő támogatást kapnak. Eközben a kiemelt szektorok további fejlesztési támogatásokat kaptak, és felvásárlásokat hajthatnak végre a legyengült cégek közül válogatva – a külföldi riválisokat a biztonság kedvéért külön ki is zárták. Összességében a válságkezelés egyaránt rámutatott a magyar gazdaság szerkezeti gyengeségeire, a korábbi növekedés korlátaira, illetve arra, hogy a kilentúra finanszírozásának szempontja még a legsúlyosabb válság idején is dominálja a hazai gazdaságpolitikát.
Nemzetközi együttműködés és járványkezelés
Az egészségügyi és a gazdasági válságkezelés mellett a nemzetközi együttműködés kényszere mutat rá talán leginkább a populista politika korlátaira. A járvány minden szakaszában megkerülhetetlen az együttműködés másokkal, ami a „Me First” típusú önző, nacionalista stratégiák ellentéte.
A járvány kitörésében Kína jelentős szerepet játszott azzal, hogy eltitkolta az adatokat. A WHO-nak történő adatszolgáltatás a járványkezelés során egyfajta minimum, még akkor is, ha ezt a világszervezet nem tudja kikényszeríteni. A gyógyszerek és az oltás kifejlesztése is jelentős nemzetközi együttműködést igényel – a különféle vakcinákat párhuzamosan tesztelték számos országban, a nemzetközi kutatói közösség pedig folyamatosan megosztotta egymással az információkat. A nemzetközi tudományos folyóiratok ingyenesen elérhetővé tették a vírussal kapcsolatos kutatási eredményeket. A járványból történő kilábalás szintén nemzetközi összefogást igényel majd.
Az oltóanyagok igazságos elosztása a járvány legyőzésének fontos eleme. Ebben szintén akadályt jelent a „Me First” stratégia. Fontos, hogy először a veszélyeztetett csoportokat oltsák be mindenhol, amikor hozzáférhetővé válik a vakcina.14 Donald Trump még tavasszal szerette volna megvenni egy német gyógyszergyár teljes készletét kizárólag az Egyesült Államok számára.15 Az Európai Unió ezzel szemben arra törekszik, hogy polgárai a veszélyeztetettségük alapján kapják meg az oltást. A szegény országok oltáshoz való hozzáférése felelősséget jelent a gazdag országok számára.
Az oltás adminisztrációjában megkerülhetetlen szerepe van annak, hogy az emberek megbízzanak az oltásban, és önkéntesen beoltassák magukat. Az elmúlt évek dezinformációs kampányainak azonban éppen az oltásellenesség volt az egyik fő üzenete. A populisták számára az oltásellenesség természetes álláspont, elvégre ugyanabból táplálkoznak: az elitekkel és a szakértőkkel kapcsolatos ellenségesség és bizalmatlanság érzéséből. A populista mozgalmak sikeressége és egy adott társadalom oltásellenes attitűdjei között szoros kapcsolatot lehet kimutatni.16 A koronavírus kezelése kapcsán ez az összefüggés különösen szerencsétlen következményekkel járhat, hiszen az oltás elutasítása elhúzódó járványt és ezzel együtt elhúzódó gazdasági válságot eredményezhet. Természetesen lehetséges az oltás kötelezővé tétele is, ám minél kevésbé bíznak az állampolgárok az oltásban, ez annál nagyobb politikai költséggel járhat – és az adminisztratív kötelezettség teljesítésének kevésbe szabálytisztelő kultúrákban lehetséges más megoldása is, mint az oltás beadatása. Ebből a perspektívából rendkívül tanulságosak azok a felmérések, amelyek az oltásra való hajlandóságot mérik. Míg az ázsiai országokban ez nyolcvan százalék feletti értéket mutat, ideértve Kínát és Indiát is, Németországban csak 67, Franciaországban 54 százalék.17 A Nature cikke alapján a Föld népességének hatvan százaléka kérné az oltást.18 Magyarországon ezzel szemben a lakosság 17 százaléka adatná be biztosan, és 36 százalék gondolkozik rajta,19 ami jelentős bizalmatlanságot mutat az oltással szemben. Az orosz és a kínai oltást a lakosság mindössze hét és négy százaléka fogadná el, ami arra utal, hogy bármen – nyire próbálja is oltásügyben a kormány a geopolitikai céljait érvényesíteni, a lakosság ellenállása ebben az esetben feltehetően korlátnak bizonyul majd. Az oltással kapcsolatos félelmek kezelésében olyan tényezőknek van kiemelkedő szerepük, amiben a populisták finoman szólva nem jeleskednek: ilyen az átláthatóság, a számonkérhetőség, illetve a valós tények alapján lefolytatott párbeszéd a társadalom szereplőivel.
Az egészségügyi válsághelyzet leküzdését követi a gazdaság talpra állítása. A gazdasági összeomlás, mint láthattuk, nem egyformán érinti a különböző országokat – az újraindításhoz éppen azoknak vannak a legkevésbé forrásaik, akik a leginkább rászorulnának. Európában azok az országok, amelyek jobb helyzetben vannak, kisegítik a válságba kerülteket a szolidaritás elve alapján, ami a sorsközösséget hitelesíti. A 2021–2027-es költségvetés és a NextGenerationEU alapjai komoly forrásokat biztosítanak a járvány okozta gazdasági válságból történő kilábalásra. Az alapot a pénzpiacokon felvett hitelekkel finanszírozzák, majd közösen fizetik vissza. Ennek a rendszernek az elfogadása az integráció új szintjét jelenti, és ismét érvényesül az az összefüggés, hogy a válságok az EU számára mindig az integráció mélyülését teszik lehetővé – olyan lépések elfogadtatását, amelyeknek békeidőben sok ellenzőjük van. Mivel rendkívül nagy összegekről van szó, jogos elvárás, hogy ezek az összegek ne magánzsebekbe kerüljenek, hanem arra fordítsák őket, amire szánták. Ez jelenik meg a jogállamisági kritériumokban.
A populista kormányzatok nacionalista retorikájában az európai szolidaritás csak addig érdekes, amíg ők vannak kedvezményezett helyzetben – egyébként szívesen kimaradnak az összefogásból a „Me First” ideológia alapján. A járvány idején azonban nekik is szükségük van ezekre az alapokra, csakhogy a jogállamisági kritérium olyan korlátot jelent számukra, amit nehezen viselnek el. E cikk megírása idején még nem dőlt el a vita a magyar és a lengyel vétóról, illetve arról, enged-e az EU a szóban forgó kormányok zsarolásának. A populista politika csak abban az esetben nyerhet, ha sikerül teljesen felvizeznie a jogállamisági kritériumokat és megszereznie a döntési jogot a hatalmas pénzek elosztása felett – ez azonban az EU-val szembeni korábbi zsarolási próbálkozások (görög kilépés az eurózónából, brexit előtti alkudozások) alapján egyáltalán nem valószínű. Ráadásul itt jóval gyengébb a tárgyalási pozíció, mivel mindkét országnak óriási szüksége van ezekre a pénzekre, ezenkívül nem eurózónatagokról van szó, mint korábban Görögország esetében, és nem is az unió második legnagyobb gazdaságáról, mint a Nagy-Britanniával folytatott viták során. Amennyiben a jogállamisági kritériumok maradnak, csak rossz kimenetek állnak a két populista kormányzat előtt: vagy elfogadják a pénzeket, de ezek bármikor felfüggeszthetők, vagy fenntartják a vétót, de akkor ugyanúgy nem jön pénz, és még a nemzetközi piacokról is kizáródhatnak. Választások előtt mindez nem túl biztató perspektíva számukra, ami Magyarország esetében különösen fontos, hiszen itt 2022-ben jár le a jelenlegi parlament mandátuma (Lengyelországban csak 2023 őszén esedékes a parlamenti és 2025-ben az újabb elnökválasztás).
A nemzetközi együttműködés a gazdaságon túl is meghatározó jelentőségű lesz a közeli jövőben. A koronavírus-járványhoz hasonló problémákra egyre gyakrabban kell számítani a klímaváltozás egyik hatásaként.20 S magát a klímaváltozást szintén csak globális összefogással lehet megállítani, ami ugyancsak szemben áll a nemzeti önzés populista politikájával.
Visszaerősödhet-e a populizmus?
2020 tehát nem a populisták éve volt. Természetesen számos ellenvetés tehető azzal szemben, hogy valóban trendfordulóról volna szó. Trump közel 74 millió szavazatot szerzett az amerikai elnökválasztáson. Gazdasági válság van, és a koronavírus hatására a társadalmi egyenlőtlenségek is fokozódnak – a magasan képzettek békésen dolgoznak tovább home office-ban, míg az alacsonyan képzettek elvesztették munkájukat. A populizmus okaként általában megjelölt problémák tehát itt maradtak velünk. Mégis amellett érvelek, hogy trendfordulót látunk, mégpedig három okból:
(1) Bár széles körben elterjedt vélemény, hogy a populizmus áttörésében a gazdasági szempontok dominálnak, a valóság ennél jóval bonyolultabb. Az előző, 2009–2013-as pénzügyi válság során nem minden válságba került országban tört át a populizmus. Magyarországon és Görögországban igen, ám itt a populizmus hosszú hagyományokra tekint vissza – ezzel szemben nem volt ilyen áttörés másutt, például Románia, Lettország, Írország vagy Portugália esetében. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy sem a válság, sem az egyenlőtlenségi mutatók nem teszik szükségszerűvé a populista politika vonzerejének növekedését.
(2) A populizmus felemelkedése a világon a közösségi média térnyerésével párhuzamosan történt, mert az lehetővé tette olyan tartalmak széles körű megjelenését és elterjedését, amelyek korábban nem mentek át a hagyományos publikációs szűrőkön, az újságok és folyóiratok szerkesztőin és lektorain. Ez jelentősen megkönnyítette az álhírek és a dezinformáció terjedését, és ebben a nyugati világgal ellenséges külföldi hatalmak (különösen Oroszország) lelkesen vettek részt. A közösségi média lehetőséget adott arra, hogy mindenki a saját véleménybuborékjában éljen, ami növelte a társadalmi polarizációt és megkönnyítette a populisták számára az előretörést. Az elmúlt években azonban a közösségi média veszélyeit felismerve egyre nagyobb erőfeszítés látható a hamis tartalmak szűrésére és az ezekre történő figyelmeztetésre. Amikor a Twitter és a Facebook még az amerikai elnök posztjait is hajlandó kiigazítani, és ezrével törlik a hamis profilokat, akkor már megváltozik a játéktér a populisták számára. Részben ez magyarázza a 2016-os és a 2020-as amerikai elnökválasztás eltérő kimenetelét.
(3) A populizmus fő ígérete a bizonytalan világban nyújtott bizonyosság. Ezt szolgálja az erős vezető mítosza, a hagyományos családmodell melletti (látszólagos) elkötelezettség, valamint az egyszerű megoldások lehetőségének sugalmazása. Amíg mindez csupán ígéret, addig vonzó lehet. Ám az elmúlt évtizedben és a járvány során a kínált receptet számos helyen kipróbálták, és a problémák nem oldódtak meg tőlük – sőt a járvány kezelésében egyértelműen kiütközött a szakértelem és a valós tények elutasításának számos súlyos problémája. Nem is beszélve a konzervatív értékek képviseletének csekély komolyan vehetőségéről a populista politikusok és rendszerek különféle botrányai láttán. 2020-ban a populizmus már nem csupán egy ismeretlen, sokak számára éppen ki nem próbáltsága miatt vonzó ígéret, hanem egy már ismert kormányzási módszer, amelynek a negatívumairól jelentős mennyiségű társadalmi tapasztalat halmozódott fel. Nem véletlen, hogy Spanyolországban és Portugáliában mennyire mérsékelt maradt ez a hullám, amiben szerepet játszhat a jobboldali diktatúra tapasztalataival, a Franco- és a Salazar-rezsim alatti időkkel kapcsolatos, még élő történelmi emlékezet. Szintén tanulságos, mennyire kevéssé fogékony a populista vezetők kereszténységre történő hivatkozásaira az Argentínából származó Ferenc pápa, akinek számára a jobboldali katonai diktatúra személyes traumát jelentett. Az amerikai elnökválasztást megelőzően egy teljes enciklikát szentelt a populizmusnak, amelyben elítéli a nemzeti önzést, és a globális problémák megoldására szolgáló együttműködések létrehozását támogatja.21
*
2020-ban a populizmus beleütközött a saját korlátaiba. A koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági hatásainak kezelése során kiütközött a szakértelem elutasításának problémája, csakúgy, mint a klientúra finanszírozásának elsődleges szempontja. A valóságos válsággal szemben a dezinformációs törekvések már csupán korlátozottan voltak hatékonyak. A társadalom számára így a populizmus már nem ígéret, hanem megélt tapasztalat. A populizmus természetesen nem múlik el teljesen, és velünk maradt számos probléma, amely a felemelkedéséhez hozzájárult, de a következő évtizedet már várhatóan jóval kevéssé dominálja, mint az előzőt. Ha így történik, az az emberiség számos sürgető válságának megoldása szempontjából mindenképpen reményre ad okot.
1 A populizmusról kiváló összefoglalót nyújt Müller, Jan-Werner, Mi a populizmus?, ford. Konok Péter, Libri, Budapest, 2018.
2 Walsh, Paton, The Wuhan Files, CNN, 2020. november 30., https://edition.cnn.com/2020/11/30/asia/ wuhan-china-covid-intl/index.html.
3 Lásd Salát Gergely, Míg a Nyugat bénázik, Kína letapossa a koronavírust, Index, 2020. november 17., https://index.hu/velemeny/2020/11/17/mig_a_nyugat_benazik_kina_letapossa_a_koronavirust.
4 A stratégia összetevőiről közérthető stílusban lásd Pueyo, Thomas, The Swiss Cheese Strategy, Medium, 2020. november 8., https://tomaspueyo.medium.com/coronavirus-the-swiss-cheese-strategy-d6332b5939de.
5 Adatok forrása: https://www.worldometers.info/coronavirus.
6 Trump koronavírussal kapcsolatos megnyilvánulásaihoz lásd Subramaniam, Tara, Hickey, Christopher, Timeline: Charting Trump’s Public Comments on Covid–19 vs. What He Told Woodward in Private, CNN, 2020. szeptember 16., https://edition.cnn.com/interactive/2020/09/politics/coronavirus-trumpwoodward-timeline.
7 Eban, Katherine, How Jared Kushner’s Secret Testing Plan „Went Poof into Thin Air”, Vanity Fair, 2020. július 30., www.vanityfair.com/news/2020/07/how-jared-kushners-secret-testing-plan-went-poof-into-thin-air.
8 Lásd Rényi Pál Dániel, Saját emberei ébresztették rá Orbánt, hogy a vírus itt van a nyakunkon, 444.hu, 2020. április 4., https://444.hu/2020/04/04/sajat-emberei-ebresztettek-ra-orbant-hogy-a-virus-itt-van -a-nyakunkon.
9 Európában a legmagasabb arányban gondolta így a magyar lakosság – csupán 28 százalék véli úgy, hogy a lezárások egészségügyi haszna nagyobb, míg 64 százalék szerint a gazdasági kár a nagyobb. Az EU átlagában 52 és 43 ez a két arányszám. Adatok forrása: Uncertainty/EU/Hope. Public Opinion in Times of COVID–19, Kantar, Directorate–General for Communication of the European Parliament, Brüsszel, 2020, 55., www.europarl.europa.eu/at-your-service/files/be-heard/eurobarometer/2020/public_opinion_in_the_ eu_in_time_of_coronavirus_crisis_2/en-covid19-survey2-report.pdf.
10 Lásd a 444.hu adatkövető oldalát: https://444.hu/koronavirus-covid-19-jarvany-data
11 Az észtek várható sikerét a járvány kezelésében már áprilisban látni lehetett. Ehhez lásd Gessen, Masha, Why Estonia Was Poised the Handle How a Pandemic Would Change Everything, The New Yorker, 2020. március 24., www.newyorker.com/news/our-columnists/why-estonia-was-poised-to-handle-how-apandemic-would-change-everything
12 Haszán Zoltán, Megvan a pontos szám: összesen 16 863 lélegeztetőgépet vett a külügy, 444.hu, 2020. október 9., https://444.hu/2020/10/09/megvan-a-pontos-szam-osszesen-16-863-darab-lelegeztetotvett-a-kulugy.
13 A válságkezelés összetételéhez lásd Madár István, Úgy megváltozott a kormány koronavírus-mentőcsomagja, hogy szinte már rá sem ismerni, Portfolio.hu, 2020. június 2., www.portfolio.hu/gazdasag/ 20200602/ugy-megvaltozott-a-kormany-koronavirus-mentocsomagja-hogy-szinte-mar-ra-sem-ismerni -434768.
14 A beoltandók ideális sorrendje a Johns Hopkins University kutatói szerint: (1) egészségügyi dolgozók és idősotthonokban élők; (2) általános és középiskolai tanárok, kritikus iparágak dolgozói és az egészségügyileg veszélyeztetettek, (3) mindenki más. Lásd https://coronavirus.jhu.edu/vaccines/reports/ who-will-get-a-covid-19-vaccine-in-the-united-states
15 Hernandez-Morales, Aitor, Germany Confirms that Trump Tried to Buy Firm Working on Coronavirus Vaccine, Politico.eu, 2020. március 15., www.politico.eu/article/germany-confirms-that-donald-trumptried-to-buy-firm-working-on-coronavirus-vaccine.
16 Kennedy, Jonathan, How Populists Spread Vaccine Fear, Politico.eu, 2019. május 7., www.politico.eu/ article/how-populists-spread-vaccine-fear
17 Adatok forrása: www.ipsos.com/en/global-attitudes-covid-19-vaccine-october-2020.
18 Lazarus, Jeffrey V. és tsai, A Global Survey of Potential Acceptance of a COVID–19 Vaccine, Nature Medicine, 2020. október 20., www.nature.com/articles/s41591-020-1124-9.
19 Bozsik Dániel, A magyarok nem kérnek a koronavírus elleni védőoltásból, Euronews, 2020. november 17., https://hu.euronews.com/2020/11/17/a-magyarok-nem-kernek-a-koronavirus-elleni-vedooltasbol
20 Kolozsi Ádám, Kártyavárként omolhat össze a civilizáció, Index, 2019. október 31., https://index.hu/ techtud/2019/10/31/klimavaltozas_forro_fold_metan_aszaly_felmelegedes_felelos_ertelmiseg
21 Fratelli tutti, 2020. október 3., http://www.vatican.va/content/francesco/en/encyclicals/documents/ papa-francesco_20201003_enciclica-fratelli-tutti.html
Az írás az Ellensúly 2020/3-4. számában jelent meg. Az Ellensúlyra előfizethet az ellensuly.hu/elofizetes oldalon, vagy a lapszámokat személyesen is megvásárolhatja az Írók Boltjában.
