2020: A populizmus alkonya

Tíz év töretlen növekedését törte meg idén a koronavírus-járvány, amely 2020-ban végigsöpört a világon. A lezárások során az emberiség jelentős része visszaszorult a négy fal közé, míg a kormányoknak egy egészen új kihívással kellett megküzdeniük. Valódi, az elmúlt évszázadban precedens nélküli válságról volt szó, amely mindenkit érint, és amelynek nincs egyszerű kommunikációs megoldása. Különösen nagy kihívás érte a világ populista kormányzatait az Egyesült Államoktól Magyarországig. A növekedés, amely hatalmuk biztosítékaként szolgált, hirtelen véget ért, míg erőfeszítéseik a politikai napirend kezelésére a járvány és a gazdasági válság idején komoly korlátokba ütköztek. Hirtelen szükségük lett a korábban gúnyolt és lenézett szakértelemre. Ám ugyanúgy váratlan volt az eseménysor a nem populista vezetők számára is. A két vezetési stílus versenyéből a populisták vesztesen kerültek ki, így jött el 2020-ban a populisták alkonya.

(…) Az elmúlt évtizedben rengeteg elemzés született a populizmus mibenlétéről. Terjedelmi okok miatt e viták részletezésére itt nincs lehetőség. Ebben a cikkben populizmuson a következő négy jellemzővel leírható rendszereket értem:

(1) A populizmus ellenzékben egy elitellenes mozgalom, amely a nép nevében lép fel a hatalom birtokosai ellen – ide tartoznak a politikai és a szellemi élet vezetői egyaránt.

(2) Kormányra kerülve a populizmus átcsúszik illiberalizmusba, amelyben a homogénnek tekintett nép képviseletében a hatalom rosszul tűri és leépíteni igyekszik korlátait, legyenek azok akár belső (jogállam, független intézmények), akár külső (nemzetközi szerződések) korlátok.

(3) A hatalom korlátainak lebontása egyszerre oka és következménye a kialakuló rendszerszintű korrupciónak.

(4) A rendszer szerves velejárója a dezinformáció, amely az ideológia és a valóság között tátongó szakadék áthidalását szolgálja.

A koronavírus-járvány okozta problémák kezelésére a populista rendszerek a felsorolt jellemzők miatt teljesen alkalmatlannak bizonyultak. A következőkben először a járvány okozta egészségügyi kihívások kezelését vizsgálom, majd áttérek a gazdasági válság kezelésére és végül a jövő nemzetközi kihívásaira. A tanulmány végén reflektálok a populizmus alkonyával kapcsolatos lehetséges ellenérvekre. (…)

Visszaerősödhet-e a populizmus?

2020 nem a populisták éve volt. Természetesen számos ellenvetés tehető azzal szemben, hogy valóban trendfordulóról volna szó. Trump közel 74 millió szavazatot szerzett az amerikai elnökválasztáson. Gazdasági válság van, és a koronavírus hatására a társadalmi egyenlőtlenségek is fokozódnak – a magasan képzettek békésen dolgoznak tovább home office-ban, míg az alacsonyan képzettek elvesztették munkájukat. A populizmus okaként általában megjelölt problémák tehát itt maradtak velünk. Mégis amellett érvelek, hogy trendfordulót látunk, mégpedig három okból:

(1) Bár széles körben elterjedt vélemény, hogy a populizmus áttörésében a gazdasági szempontok dominálnak, a valóság ennél jóval bonyolultabb. Az előző, 2009–2013-as pénzügyi válság során nem minden válságba került országban tört át a populizmus. Magyarországon és Görögországban igen, ám itt a populizmus hosszú hagyományokra tekint vissza – ezzel szemben nem volt ilyen áttörés másutt, például Románia, Lettország, Írország vagy Portugália esetében. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy sem a válság, sem az egyenlőtlenségi mutatók nem teszik szükségszerűvé a populista politika vonzerejének növekedését.

(2) A populizmus felemelkedése a világon a közösségi média térnyerésével párhuzamosan történt, mert az lehetővé tette olyan tartalmak széles körű megjelenését és elterjedését, amelyek korábban nem mentek át a hagyományos publikációs szűrőkön, az újságok és folyóiratok szerkesztőin és lektorain. Ez jelentősen megkönnyítette az álhírek és a dezinformáció terjedését, és ebben a nyugati világgal ellenséges külföldi hatalmak (különösen Oroszország) lelkesen vettek részt. A közösségi média lehetőséget adott arra, hogy mindenki a saját véleménybuborékjában éljen, ami növelte a társadalmi polarizációt és megkönnyítette a populisták számára az előretörést.

Az elmúlt években azonban a közösségi média veszélyeit felismerve egyre nagyobb erőfeszítés látható a hamis tartalmak szűrésére és az ezekre történő figyelmeztetésre. Amikor a Twitter és a Facebook még az amerikai elnök posztjait is hajlandó kiigazítani, és ezrével törlik a hamis profilokat, akkor már megváltozik a játéktér a populisták számára. Részben ez magyarázza a 2016-os és a 2020-as amerikai elnökválasztás eltérő kimenetelét.

(3) A populizmus fő ígérete a bizonytalan világban nyújtott bizonyosság. Ezt szolgálja az erős vezető mítosza, a hagyományos családmodell melletti (látszólagos) elkötelezettség, valamint az egyszerű megoldások lehetőségének sugalmazása. Amíg mindez csupán ígéret, addig vonzó lehet. Ám az elmúlt évtizedben és a járvány során a kínált receptet számos helyen kipróbálták, és a problémák nem oldódtak meg tőlük – sőt a járvány kezelésében egyértelműen kiütközött a szakértelem és a valós tények elutasításának számos súlyos problémája. Nem is beszélve a konzervatív értékek képviseletének csekély komolyan vehetőségéről a populista politikusok és rendszerek különféle botrányai láttán. 2020-ban a populizmus már nem csupán egy ismeretlen, sokak számára éppen ki nem próbáltsága miatt vonzó ígéret, hanem egy már ismert kormányzási módszer, amelynek a negatívumairól jelentős mennyiségű társadalmi tapasztalat halmozódott fel. Nem véletlen, hogy Spanyolországban és Portugáliában mennyire mérsékelt maradt ez a hullám, amiben szerepet játszhat a jobboldali diktatúra tapasztalataival, a Franco- és a Salazar-rezsim alatti időkkel kapcsolatos, még élő történelmi emlékezet. Szintén tanulságos, mennyire kevéssé fogékony a populista vezetők kereszténységre történő hivatkozásaira az Argentínából származó Ferenc pápa, akinek számára a jobboldali katonai diktatúra személyes traumát jelentett. Az amerikai elnökválasztást megelőzően egy teljes enciklikát szentelt a populizmusnak, amelyben elítéli a nemzeti önzést, és a globális problémák megoldására szolgáló együttműködések létrehozását támogatja.

2020-ban a populizmus beleütközött a saját korlátaiba. A koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági hatásainak kezelése során kiütközött a szakértelem elutasításának problémája, csakúgy, mint a klientúra finanszírozásának elsődleges szempontja. A valóságos válsággal szemben a dezinformációs törekvések már csupán korlátozottan voltak hatékonyak. A társadalom számára így a populizmus már nem ígéret, hanem megélt tapasztalat. A populizmus természetesen nem múlik el teljesen, és velünk maradt számos probléma, amely a felemelkedéséhez hozzájárult, de a következő évtizedet már várhatóan jóval kevéssé dominálja, mint az előzőt. Ha így történik, az az emberiség számos sürgető válságának megoldása szempontjából mindenképpen reményre ad okot.

Győrffy Dóra

A teljes cikk elolvasható az Ellensúly 2020/3-4 összevont számában, amely megrendelhető az ellensuly.hu/elofizetes oldalon.