Közép-európai populizmusvariációk
Szerző: Oross Dániel
Márki-Zay Péter előválasztásokon elért sikerének megfejtésére számos elemzés vállalkozott, az általa képviselt politikát olykor „tankönyvi szabályosságú populizmusként”1 jellemezve. Az alábbi írás célja annak áttekintése, miben hasonlít a Mindenki Magyarországa Mozgalom térségünk populista pártjaira és melyek vezetőjének azon karakterjegyei, amelyek e pártok vezetőihez hasonlóvá teszik. Egyáltalán: van-e hasonlóság Márki-Zay Péter és a kelet-közép-európai populista vezetők között?
A populizmus és a populista pártok
Mindenekelőtt célszerű tisztázni, mit értünk populizmus alatt, a fogalom ugyanis egyáltalán nem magától értetődő. Miután a fogalom egyértelműen túlhasznált, s egyre-másra akasztják újságírók, elemzők a politikusok nyakába a „populista” jelzőt, érdemes körbejárni, mit is jelent.
A fogalom használata mögött gyakori a néppel folytatott folyamatos kommunikáció (maga a szó a latin populus, azaz nép szóból ered), amely az emberek számára a politikában való részvétel illúzióját nyújtja. Ennek tipikus állampolgári megnyilvánulása az az igény, hogy a politikusok számára az emberek véleménye kell, hogy irányt mutasson a döntéshozatal során. Egy 15 európai ország állampolgárainak populista attitűdjeit mérő online adatfelvétel2 eredményeit figyelembe véve (1. ábra) az látszik, hogy az olyan kijelentéssel, mint hogy „a politikusoknak mindig figyelnie kell az emberek problémáira” az állampolgárok nagy arányban egyetértenek, az átlagértékek között a konszenzusos politikai kultúrával bíró Dánia (5,9) vagy épp Magyarország, Szlovákia, Görögország között (6,4) nincsenek jelentős eltérések. Némiképp kisebb mértékben értenek egyet azzal, hogy a politikusok számára az emberek akarata kell, hogy legyen a legfontosabb a döntéshozatal során, de az egyes országok közötti eltérések ebben az esetben sem nagyok: a litvánok körében a legalacsonyabb (5,5), Magyarországon és Szlovákiában (5,9) pedig a legnagyobb ezen állítás elfogadottsága. Állampolgári oldalról tehát kétségkívül mutatkozik „nyitottság” az ilyen üzenetek befogadására.
- ábra: A politikusoknak mindig figyelniük kell az emberek problémáira; Egy ország politikájának meghatározásában az emberek akarata a legfontosabb. 1-től (nagyon nem ért egyet), 7-ig (teljesen egyetért) terjedő skála átlagai.
Az sem magától értetődő, mitől lesz egy párt populista. Egy európai populizmusvariációkat összehasonlító kutatás3 eredményei alapján nem létezik a nagy ideológiákhoz (kereszténydemokrata, szociáldemokrata stb.) hasonló, közös jellemzőkkel leírható populista pártcsalád. A 2008-as gazdasági válság óta eltelt időszak politikai változásait vizsgálva a kutatók a populista pártok négy típusát azonosították (2. ábra):
- Radikális jobboldali pártok, amelyek kirekesztő, tekintélyelvű, erősen nacionalista üzeneteket fogalmaznak meg, és a liberális demokráciát összeesküvés-elméletek mentén bírálják. Ilyen párt például a német AfD.
- Radikális, baloldali populista pártok, amelyek a társadalmi bevonás és a radikális demokrácia hívei, politikájuk nem tekintélyelvű és nem nacionalista. Példa rá a spanyol Podemos.
- Illiberális (posztkommunista) pártok, amelyek kirekesztő, tekintélyelvű, erősen nacionalista üzeneteket fogalmaznak meg, és a liberális demokráciát összeesküvés-elméletek mentén bírálják, mint a Fidesz vagy a lengyel Jogés Igazságosság (PiS).
- A hagyományos pártokat bíráló populisták, akik egyfajta politikai vállalkozókként nem tekintélyelvű, kismértékben nacionalista, radikális demokraták. Erre példa a cseh ANO.
| Párt | AfD | Podemos | Fidesz | PiS | ANO |
| Bevonó | X | ||||
| Kirekesztő | X | X | X | X | |
| Tekintélyelvű | X | X | |||
| Nem tekintélyelvű | X | X | X | ||
| Erősen nacionalista | X | X | X | ||
| Enyhén nacionalista | X | X | |||
| Radikális demokrata | X | X | |||
| Összeesküvéselméleteket terjesztő | X | X | X |
3. ábra: A populista pártok típusai 4
Az említett kutatás alapján az Orbán által megtestesített illiberális (posztkommunista) populizmus egyik fontos jellemzője a rugalmas elitellenesség, ami abban áll, hogy a magyar emberek érdekét nem általában a magyar elittel, hanem annak egy mindig másként kijelölt egy-egy csoportjával szemben határozza meg. A másik fontos jegye a konzervativizmus: a párt álláspontja szerint a társadalom erkölcsi rendjét a liberális elit felforgatja, ezért a dolgok „természetes rendjét” meg kell védeni az idegen (liberális) befolyásoktól. Harmadik alkotóeleme a nacionalizmus, a jobboldali kulturális álláspont (a magyar érdekek és a nemzeti identitáson alapuló „természetes rend” védelme) és bizonyos mértékig a baloldali társadalmi-gazdasági irányultság (állami beavatkozás) kombinációja. Végül a Fidesz populista identitása a vezető döntő szerepén alapszik: a párt teljes egészében elnökének, Orbán Viktornak az irányítása alatt áll.
A 2000-es évek közepe óta Lengyelország egy kevésbé vallásos, de urbánusabb, magasabban képzett és jobb gazdasági státusszal bíró (Polgári Platform, PO, illetve újabban Polgári Koalíció, KO), valamint egy ezzel ellentétes (PiS) csoportra szakadt ketté, amelyek között a polarizáció mértéke a 2010-es évekre jelentősen megnőtt.5 A 2000-es évek közepén a kormányfői és elnöki pozíciót egyaránt megszerző Kaczyński fivérek az „elitek hálózatával” szemben a „lengyel átlagemberek” érdekeinek megvédését hangoztatták. A PiS populizmusának sajátossága a nemzeti identitásnak a vallási témákkal szoros összefüggésben történő felépítése, valamint az 1990-es évek posztkommunista korszakának politikai és gazdasági elitjeivel szemben rendkívül kritikus diskurzus. A PiS populizmusa a Fideszéhez hasonlít abban az értelemben, hogy nemcsak egy stílus, hanem egy komplex identitás, ami egyesíti az elitellenességet, a (katolicizmushoz kapcsolódó) nacionalizmust, a politikai és kulturális konzervativizmust, valamint a társadalmi szolidaritást. A PiS-t a kezdetektől fogva erős prezidencializálódás jellemzi, Jaroslaw Kaczyński, aki 2003 óta a párt elnöke, a centralizált pártot rendkívüli mértékben uralma alá hajtotta. Hatalomra kerülve Kaczyński tudta leginkább megőrizni hívei szemében az antielitista imázst, s bár Lengyelországban a 2010-es években több protesztpárt is feltűnt, rövid idő alatt mind a liberális Palikot Mozgalom, mind a nacionalista-populista Kukiz’15 marginalizálódott, miközben az antikorrupciós diskurzus a PiS sikerének továbbra is az egyik meghatározó eleme.
Csehországban 2009–2010-re a korrupció mértéke a politika fő kérdésévé vált, és Jan Fischer 2009–2010-es technokrata ügyvivő kormányának működése arról győzte meg a választókat, hogy a hagyományos pártok politikája elhibázott. Az Andrej Babiš által alapított ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) az üzletember pártjaként 2013-ban a másodikként, 2017ben pedig már a legnagyobb pártként került be a parlamentbe. Az ANO populizmusa sajátosan ötvözi a technokrata és szakértői hatékonyság és eredményesség elveit, amely a párt retorikája szerint megoldást jelenthet a „korrupt” és „inkompetens” politikai elit problémájára. Az ANO populizmusa kevésbé ideologikus, ehelyett inkább egyfajta politikai stratégia és stílus. Az ANO populizmusának másik jellemző tulajdonsága a szélsőséges egyszemélyi vezetés: a párt de facto alapítója és vezetője a cseh üzletember és milliárdos Andrej Babiš, ezért tekinthető tipikus vállalkozói pártnak. Jóllehet az ANO az alapító vezető személyiségétől függ, aki szakmájában elismert vezetőnek számít, és jól alkalmazza menedzseri képességeit, ezzel együtt Babiš nem feltétlenül rendelkezik karizmával. Babišt a populista politikus paradigmatikus esetének tartják: az ANO-t a politikusok elleni mozgalomként indította el, és büszke a földhözragadt, hétköznapi, pragmatikus politizálási stílusára. Miközben ellenfeleit korrupt bűnözőkként emlegeti, kampányait a pozitív változás homályos retorikája jellemzi (például: „Igen, a dolgok jobbak lesznek”), 2017 óta pedig Donald Trumptól kölcsönzött szlogeneket használ, úgymint „Making Czechia Great Again”, valamint „Strong Czechia”, azaz csehül „Silné Česko” (2017-es kampánya során e felirattal díszített, Trump-stílusú piros sapkát is viselt).
Márki-Zay Péter „populizmusa”
A Mindenki Magyarországa Mozgalom profilja a politikai vállalkozók által gründolt, hagyományos pártokkal szemben (anti-establishment) szerveződött populista pártokra hasonlít. Amikor azt vizsgáljuk, kiknek a nevében és mi ellen veszi fel a harcot a népakarat képviselőjeként, akkor azt találjuk, hogy elitellenessége kettős: egyfelől az ellenzéki pártok körében 2020 végére kialakult status quóval való elégedetlenség mozgatja, hiszen a létező pártok évek óta képtelennek mutatkoztak saját árnyékukat és határaikat átlépni, és az előválasztás folyamatában is többféleképpen, illetve több választókörzetben is korlátozták a politikai versenyt. Emellett Márki-Zay Péter szemben áll Orbánnal, a nevével fémjelzett rezsimet a korrupció és a megfélemlítés rendszerének nevezi, és nem győzi hangsúlyozni, hogy önmagára is a miniszterelnök ellenfeleként tekint.6 Márki-Zay Péter szavazóbázisáról az IDEA Intézet kutatása azt találta,7 hogy jóval fiatalabb, mint a társadalmi átlag, szavazóinak közel kétharmada saját bevallása szerint negyven év alatti, és ezen belül az egyharmadot is meghaladja a harminc év alattiak aránya. Márki-Zay tehát egy olyan korosztály tagjait szólíthatta meg az első fordulóban, amelyről korábban azt lehetett vélelmezni, hogy passzív és politikailag érdektelen. Összességében egy fiatalos, a fennálló ellenzéki struktúrát kritikusan szemlélő, a többi jelölt táborától jobbra álló, de nem kifejezetten jobboldali vagy konzervatív szavazói réteg támogatta az előválasztás első fordulójában Márki-Zay Pétert.
Márki-Zay Péter politikai előretörésének térségbeli összehasonlításához többfajta párhuzam is adódik, de egyik sem tökéletes. Mozgalmához hasonlóan Bulgáriában Bojko Boriszov 2006-os előretörése mögött egy főként független polgármesterekből álló mozgalom, az Állampolgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű csoport állt, amely 2006 végén alakult párttá.8 A párt konzervatív, EU-párti és elitellenes üzenetekkel szólt a választókhoz, és a korábban kétpólusú bolgár pártpolitikát megtörve stabil jobbközép párttá vált. Boriszov határozott antikorrupciós üzentekkel lépett fel, önmagát a fennálló politikai-gazdasági status quo kihívójaként jellemezve. Boriszov a mindent átható korrupció jelenségével szemben a nép nevében küzdő vezetőként prezentálta magát, olyasvalakiként, aki személyes tapasztalatai és képességei alapján a legalkalmasabb arra, hogy az emberek problémáit megoldja. Kommunikációjában az átlagember nyelvezetét használja, egyszerűségre, találékonyságra és pragmatizmusra épít. Bulgáriában Boriszov rendkívüli mértékben a személyéhez kötődő pártot hozott létre, amelyet nem lehet elképzelni nélküle,9 minek következtében mára a status quo legújabb kihívói már őt magát tekintik a leváltani kívánt establishment vezéralakjának. Bár a korrupció mértékét tekintve Magyarország az elmúlt években „felzárkózott” Bulgáriához, a párhuzamot rontja több, a bolgár politikai rendszerből fakadó sajátosság, így a magas szintű választói volatilitás, az arányos választási rendszer és a fragmentált pártrendszer, illetve a gyenge törésvonalak: Bulgáriában gyakorta jelennek meg parlamenten kívüli új szereplők a politikai arénában, és rendszeresek a kormányalakítási patthelyzetek.
Szlovákiában az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (Ol’aNO) nevű párt 2010-ben még civil szervezetként indult, négy jelöltjük a Szabadság és Szolidaritás (SaS) listáján jutott be a szlovák parlamentbe. Igor Matovič nagyszombati médiavállalkozó 2011-ben jegyeztette be a pártot, amelynek fő üzenete a korrupció elleni küzdelem, célja a korrupt politikusok és politikai pártjaik legyőzése. 2016 után az Ol’aNO mérsékelt jobboldali pártként igyekezett meghatározni magát, ám a párt parlamentbe jutott képviselői nagyon különbözőek, gyakran véletlen emberek csoportjaként vagy az utca embereiként emlegetik őket. A párt népszerűsége 2016 és 2020 között a parlamenti ciklus nagy részében öt és tíz százalék között mozgott, jelöltjei a 2019-es európai parlamenti választáson mindössze 5,25 százalékos eredményt értek el. A 2020-as parlamenti választásokon azonban na- gyon sikeres kampányt folyatott a párt, s a Ján Kuciak újságíró és menyasszonya meggyilkolása miatt felháborodott választók Matovič személyében látták azt a politikust, aki képes korrupcióellenes intézkedéseket végrehaj- tani az igazságszolgáltatásban és a rendőrség szervezetén belül. Az Ol’aNO támogatottsága néhány hét alatt a többszörösére nőtt, a párt minden várakozást felülmúlva, 25 százalékos támogatottsággal nyerte meg a 2020-as szlovákiai parlamenti választást.
Matovič különc, öntörvényű médiavállalkozó, aki látványos akciók sorozatával hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Első parlamenti ciklusa idején a képviselők mentelmi jogának korlátozásáról szóló népszavazás támogatására buzdítva a választókat szándékosan leparkolta autóját egy gyalogátkelőhelyre Pozsony közepén, és a kamerák előtt felmutatta a parlamenti igazolványát a rendőrségnek, akik nem tehettek semmit ellene.10 A következő ciklusban párttársaival a korrupció elleni tiltakozásképpen egy a miniszterelnök tulajdonában lévő szőlőskertben sátorozott, majd egy másik alkalommal a francia Riviérán filmezte magát egy volt miniszter villája előtt. Miközben kiszámíthatatlansága és akciói ellenzékben a párt malmára hajtották a vizet, ugyanezen tulajdonsága kormányon megnyerhetetlen kommunikációs csatákba hajszolta. Ennek következtében kormányának támogatottsága egyéves miniszterelnöki megbízatása alatt folyamatosan csökkent, míg végül a kormánypártok között az orosz Szputnyik V vakcina megvásárlásáról szóló, hetekig tartó vita után lemondott miniszterelnöki megbízatásáról.11 Azóta az új kormány pénzügyminisztereként folytatja politikai karrierjét.
A szlovákiai arányos, preferenciális választási rendszer kétségkívül sokkal több teret enged új szereplőknek a pártpolitikai arénába való belépésre, mint a magyar vegyes választási rendszer, és Szlovákiára egyébként is jellemzőbb, hogy befolyásos üzletemberek politikai karrierbe kezdenek, úgynevezett vállalkozói pártokat alapítanak.12 Miközben ilyen típusú pártok születésére számos példát látunk Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban, addig hasonló pártok nem jutnak parlamenti mandátumhoz Magyarországon. Az említett hátrom országban a pártpolitikai szférába belépő vállalkozók rendelkezésére állnak a professzionális politikai kampány elindításához és a politikai marketinghez szükséges anyagi források, ami nem igaz Magyarországra, az ilyen potenciális vállalkozók az eddigi tapasztalatok alapján itt nem fektetnek be új pártokba. Másodszor, a vállalkozói pártok szándékosan figyelmen kívül hagyják a pártszervezet kiépítésének hagyományos módszereit, ezzel is megkülönböztetve magukat a hagyományos és korrupt pártoktól. Harmadszor, ezen pártok esetében szavazóik egy olyan vezetőhöz kötődnek, aki sikeres üzletemberként már „bizonyított” – Magyarországon azonban az üzletemberek nem lépnek be nyíltan a pártpolitikába, inkább „elrejtőznek”, és főként anyagi eszközökkel támogatnak pártokat. A magyar pártrendszer tehát határozottan nem kedvez a vállalkozói pártok létrejöttének.13
Érdemes a populista pártok sikerével kapcsolatban azt is hangsúlyozni, hogy nagyon eltérő mértékben képesek egy adott ország politikai rendszerében tartósan releváns szereplőként a felszínen maradni. Csakúgy, ahogyan létrejöttük körülményeiben, ennek hátterében is több tényező együttállása figyelhető meg, ám a teljességre törekvés igénye nélkül néhány tényező hamar kiemelhető. Mivel népszerűségük növekedése mögött rendszerint valamifajta krízishelyzet, válság áll (ami adott esetben az addigi pártrendszer átalakulásával vagy akár összeomlásával jár), ezért egyfelől nem mindegy, hogy milyen típusú maga a krízis és mennyi ideig tartanak annak társadalmi hatásai. Másfelől az is számít, hogy az adott párt kormányra kerül-e, mert ez utóbbi esetben bizonyítania is kell, hogy képes megoldani a válságot – erre való alkalmatlanságuk a populista pártok népszerűségvesztésének egyik fő oka. Szintén fontos, hogy milyen mértékben polarizálódott az adott társadalom, s milyen mértékben képes ezt az adott párt a maga javára kihasználni, illetve van-e átjárás a szemben álló blokkok között, és amenynyiben van, milyen mértékű a választói volatilitás (ami nagyban az adott ország választási rendszerének függvénye). A politika perszonalizációjából fakadóan a populista pártok sikerének szinte kivétel nélkül kulcsfontosságú eleme vezetőjük hitelességének megőrzése, mivel az általa használt populista krízisnarratíva és az erős, az érzelmekre ható kommunikáció megköveteli, hogy a jól azonosított ellenségképpel (például a korrupt elitekkel) szemben a saját tábor számára mindvégig megmaradjon az érzet, hogy vezetőjük „egy közülük”. Nem véletlenül hangsúlyozza például Orbán Viktor azt önmagáról, hogy mind a mai napig ugyanaz a szabadságharcos, aki a rendszerváltás idején volt; vagy Andrej Babiš azt, hogy sikeres üzletemberként és hatalomra jutva is megmaradt pragmatikus, egyszerű, hétköznapi embernek. A populista pártok tartós sikerét ugyancsak elősegíti, ha gyenge a civil társadalom, mert akkor a populista állításokkal szemben a társadalom kevésbé képes tartós ellenállásra, illetve az is, ha a médiapiac kevés szereplő kezében összpontosul.
A fenti elemzés rávilágított arra, hogy az állampolgárok körében rendkívül népszerűek az olyan kijelentések, miszerint „a politikusoknak mindig figyelniük kell az emberek véleményére”, vagyis a populizmust a néppel folytatott folyamatos kommunikációként azonosító elképzelésnek nagy a támogatottsága. Magyarországon Márki-Zay Péter politikája legfőképpen a térség korrupcióellenes populista mozgalmaival rokonítható, kevéssé ideologikus, sokkal inkább egyfajta politikai stratégia és kommunikációs stílus. A tanulmányban ismertetett összehasonlító tipológia alapján a Mindenki Magyarországa Mozgalom politikája nem kirekesztő, a mozgalom Márki-Zay személye köré épül, mégsem tekintélyelvű. Fő üzeneteiben megjelenik a nacionalizmus, a hazafiság hangsúlyozása, de annak szélsőséges megnyilvánulásaitól, illetve a különböző összeesküvés-elméletektől elzárkózik, ezenkívül a jogállam visszaépítése iránt elkötelezett, radikális demokrata. A magyar választási rendszer sajátosságai kétségkívül nem kedveznek új pártok, mozgalmak sikerének, ugyanakkor az elmúlt években több új párt (például a Momentum vagy az MKKP) intézményesülésének lehettünk tanúi, az ellenzéki összefogás és az előválasztás révén pedig 2022 tavaszán a pártrendszer átalakulása mellett akár azt is megfigyelhetjük, hogy a rendszerváltás óta első alkalommal új pártok, mozgalmak a parlamentbe kerülésük után azonnal kormányzati pozícióba kerülhetnek.
1 ÁdÁm Zoltán, A második forduló után, Élet és Irodalom, 2021. október 22.
2 A nemzetközi adatbázis 15 európai országban (Németország, Egyesült Királyság, Csehország, Magyarország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Franciaország, Szlovákia, Litvánia, Dánia, Törökország, Spanyolország, Görögország és Bosznia-Hercegovina) 2019-ben készült online felmérés válaszait tartalmazza. Az országonként ötszáz válaszadóból álló reprezentatív minta népszámlálási adatokon alapuló kvótáit nem, életkor és földrajzi régió szerint határozták meg. A felmérés kérdőívét a Demos projekt kutatói készítették, a felmérést David Abadi irányításával az Amszterdami Egyetem bonyolította le.
3 A Demos-kutatás keretében készült elemzések a szakirodalom feldolgozásakor arra a kérdésre fókuszáltak, miért populista egy kiválasztott párt. Másodsorban a történelmi és politikai kontextusra, valamint a pártnak az adott ország politikai és pártrendszerében elfoglalt helyzetére összpontosítottak. Emellett a párt (populista) ideológiájára koncentráltak, azt elemezve, hogy kik a fő támogatók,
mi a párt ideológiai magja. Végül az elemzett populista pártokat összehasonlították a pártrendszeren belüli többi releváns, a szélesebb közvélemény által populistának tartott párttal.
4 Forrás: Kubát, michal, Mejstřík, martin, Populist Parties in Contemporary Europe. Democratic Efficacy and the Varieties of Populism in Europe, Working Paper, 2020, 19., https://openarchive.tk.mta.hu/424.
5 BTI 2020 Country Report, Gütersloh, Bertelsmann Stiftung, https://bti-project.org/en/reports/ country-dashboard/POL.
6 Petőcz György: A populizmus árnyalatai, Élet és Irodalom, 2021. október 29.
7 Kik szavaztak Márki-Zay Péterre az előválasztás első fordulójában?, https://www.ideaintezet.hu/hu/ hirek-aktualis/72/kik-szavaztak-marki-zay-peterre-az-elovalasztas-elso-fordulojaban.
8 Bankov, Petar, The Fireman’s Ball in Bulgaria? A Comparison Between Sergey Stanishev and Boyko Borisov = GherGhina, S. (szerk.), Party Leaders in Eastern Europe. Personality, Behavior and Consequences, Palgrave Studies in Political Psychology, 2020, Cham, Springer International Publishing, 48.
9 todorov, Antony, Bulgaria: The Failed Party System Institutionalization = Lisi, M. (ed.), Party System Change, the European Crisis and the State of Democracy, Milton Park, Abingdon, Oxon, Routledge, 2019.
10 cameron, Rob, Slovakia’s Matovic: Europe’s Mr Ordinary prepares for power, BBC News, Pozsony, 2020. március 4., https://www.bbc.com/news/world-europe-51718395.
11 Slovak PM steps down after dispute over Russia’s Sputnik, euractiv.com, 2021. márc. 31., https://www. euractiv.com/section/politics/short_news/slovak-pm-steps-down-after-dispute-over-russias-sputnik.
12 hloušek, Vít, KoPečeK, Lubomír, Entrepreneurial Parties: A Basic Conceptual Framework, Czech Journal of Political Science, 2017/2., 83–91.
13 Az Ellensúly lapzártája idején jelent meg a nyilvánosságban Gattyán György nagyvállalkozó pártalapítást valószínűsítő bejelentéseivel. Ezzel a jelenséggel e tanulmánynak nem lehetett módja foglalkozni. (A szerk.)
