Koronavírus és etika

Zala Miklós, politikai filozófus a koronavírus járvány nyomán meghozott kormányzati intézkedések és az etika összefüggéseit elemzi az Ellensúly 2020/1-2. számában. Különös tekintettel arra, hogy a kormányok által hozott döntések mennyire voltak arányosak az adott információk tükrében.

„A gazdaság és az életek szembeállítása azt a hamis benyomást kelti, hogy egy zéró összegű játszmával állunk szemben. De ez nem így van, mert a gazdaságot, mint elvont fogalmat nem kell védelmeznünk. A járvány miatt nehéz helyzetbe került embereket kell megóvnunk, de erre anélkül is módunk van, hogy lemondanánk az életek megmentéséről.” A szerző azt írja: „A koronavírus-pandémia esetében azt tapasztalhattuk, hogy előbb-utóbb a legtöbb ország az elővigyázatosság alapelve szerint járt el, amit a hatalmas károk lehetősége és tudásunk korlátozottsága indokolt.

Döntési helyzetünket két tényező határozza meg: az információhiány és a lehetséges károk masszív mértéke. Emiatt pedig okunk van hatványozott óvatossággal eljárni, amíg nem leszünk jobban informáltak, nem lehetünk biztosabbak a kár mibenléte felől. Az alapelv az 1970-es években vált az európai környezetvédelem egyik fontos megfontolásává, de más területen is alkalmazzák, például a közlekedésben vagy a gyógyszerkutatásban.

A törvényhozók számára különösen fontos ez az alapelv, hiszen alkalmazása olyan helyzetekben merül fel, ahol tudásdeficit mellett kell határozni egy közpolitikai irányról vagy egy konkrét közpolitikai döntés meghozásáról. Az elővigyázatosság alapelve pedig azért a következményelvűség egyik speciális esete, mert a szokásos konzekvencionalista megközelítés helyett nem a nyereségek maximalizálására, hanem a veszteségek minimalizálására törekszik. (…)  Azonban felvethető két kognitív jellegű ellenvetés is az elővigyázatosság alapelvével szemben. Az első az irracionalitás: lehetséges, hogy lélektani okokból eltúlozzuk az esetleges veszély lehetőségét? A pszichológusok által jól ismert a „valószínűség-hanyagság”, vagyis amikor egyes eseményekkel kapcsolatban olyan erős érzelmeket táplálunk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a bekövetkezésének valószínűtlenségét. Elhanyagolhatóan kicsi az esélye annak, hogy terrortámadás vagy repülőgép-szerencsétlenség áldozataivá válunk, mégis jobban tartunk tőlük, mint egy halálos korházi fertőzéstől vagy autóbalesettől, amelyek sokkal valószínűbbek. (…)

Az egyes országoknak arra kell törekedniük, hogy a háztartásokat minél inkább válságállóvá tegyék – minél jobb helyzetben lesznek a háztartások, amikor a következő válság eljön, annál könnyebben lehet majd azt átvészelni. A minimumjövedelem és a nagyobb vagyoni egyenlőség mellett már nemcsak méltányossági alapon tudunk érvelni, hanem az előre nem látható veszélyhelyzetek hatékonyabb kivédésének szempontjából is.„

A folyóiratot itt rendelheti meg >>>

Fotó: Freepik.com