Az EP-választások valódi tétje: kockázatos kormányköziség

Idén kiemelt nemzetközi figyelem övezi a hagyományosan alacsony részvétel mellett zajló, a legtöbb tagállamban másodrendű nemzeti szavazásként[1] funkcionáló európai parlamenti választásokat. A tét az európai integráció további irányainak meghatározása, illetve az uniós döntéshozatali dinamikák esetleges átalakulása az euroszkeptikus, populista pártok várható előretörésének tükrében. Az előzetes felmérések egyike sem igazolta eddig Matteo Salvini túlzott optimizmusát arra vonatkozóan, hogy az euroszkeptikus, EU-ellenes politikai erők vehetnék át az Európai Parlament irányítását. Ugyanakkor ha beigazolódik Orbán Viktor magyar miniszterelnök reménye a bevándorlásellenes, euroszkeptikus pártok hatékonyabb együttműködésével kapcsolatban, az rendszerszintű változást eredményezhet az unió jelenlegi döntéshozatali dinamikáiban.

Noha az euroszkeptikus populisták – élükön Orbán Viktorral – előszeretettel riogatnak Európa erőszakos föderalizációjának veszélyével, az Európai Unió jelenlegi formájában nagyon is kormányközi alapon működik, az Európai Egyesült Államok intézményes kialakítására pedig nincsen komolyan vehető polititikai szándék az integráció hagyományos motorjaként számon tartott Németország és Franciaország részéről. Ahogy arra Hodson, Bickerton és Puetter rámutott: a Maastricht utáni integráció „újfajta kormányköziségként” azonosítható, ahol az EU tevékenységi köre a meglévő intézményrendszer lényegi változása nélkül bővült meghatározó mértékben.[2] Mindezt az integrációs paradoxon jelenségével magyarázzák, amelynek lényege, hogy miközben az EU-nak egyre több területen kellett hatékony közösségi megoldásokat találnia, a tagállamok részéről egyre kevesebb hajlandóság mutatkozott a további szuverenitásátadásra. Szerintük erre válaszul alakult ki az úgynevezett „tanácskozó kormányköziség” gyakorlata az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsának szoros ellenőrzésével, ahol a szupranacionális szervekre jellemző konszenzuskeresés, illetve a tagállamok közötti politikai koordináció útján mélyíthető tovább az integráció.[3] Ez a kormányközi dinamika azonban a gyengébb tagállamok számára nem kedvező egyensúlytalan állapotot hozott létre (lásd görög mentőcsomag), az Európai Parlament és az Európai Bizottság marginalizálódása pedig az eurózóna válságkezelése kapcsán volt leginkább tetten érhető.

A szupranacionális szintet erősítette, hogy az alapszerződések egyre nagyobb együttdöntési jogkört biztosítottak az Európai Parlamentnek, ami pár területet leszámítva fő szabályként érvényesül a döntéshozatal során. Ám a szupranacionális szintről történő kormányzás még a francia és a német kormány számára sem politikai realitás. Emmanuel Macron 2017-ben előállt ugyan egy átfogó, az eurózóna erősítését, a szociális, védelmi és migrációs területeken való mélyítést előirányzó reformcsomaggal, ám a tavaly decemberben kialkudott eurózónabüdzsé messze elmaradt az eredeti francia koncepciótól, hiszen a valutaövezet végül nem kapott különálló költségvetést.[4] Ehhez nagyban hozzájárul, hogy az unión belül egyelőre nincs egyetértés az eurózóna fiskális kapacitásainak megerősítéséről.[5] A létező integrációs struktúrák tekintetében az eurózóna tagjaként Szlovákia a leginkább beágyazott visegrádi tagállam, ami a valutaövezetet érintő kérdésekben a magországokhoz közelíti a szlovák kormányt.[6] Míg Budapest, Varsó és Prága egy kétsebességes költségvetési modell kialakulásának veszélyeitől óvva aggályokat fogalmazott meg az eurózóna számára létrehozandó költségvetési eszközökkel kapcsolatban, addig Pozsony támogatta a folyamatot.

A legtöbb területen továbbra is az uniós alapszerződés által lehetővé tett keretek között, önkéntes alapon történő csatlakozással mélyítenek az arra nyitott tagállamok. Az úgynevezett „megerősített együttműködés” keretében csatlakozhatnak például az európai ügyészséghez, a kimaradási klauzulának köszönhetően távol maradhatnak az eurózónától, és kormányközi szerződés keretében részesei lehetnek a nagyobb költségvetési fegyelmet előirányzó fiskális paktumnak. A nemzetállami szuverenitás megerősítésében, így a nemzetek Európájában gondolkodó magyar, lengyel és cseh kormányok tehát továbbra is maguk dönthetik el, melyik mélyítési folyamathoz mikor csatlakoznak.

Mindemellett a bizottság esetenként javaslatot tesz arra, hogy a tagállamok a közös kihívások gyorsabb kezelése érdekében hatékonyabban gyakorolhassák a már megosztott szuverenitásukat: legutóbb például az adópolitika teljes szegmensében javasolt fokozatos átállást az egyhangú döntésről a minősített többségi szavazásra.[7] Ezt már nemcsak a szuverenitására és vétójogára adóügyi kérdésekben különösen érzékeny Orbán-kormány utasítja el, hanem az egyébként az adóharmonizációra nyitott Szlovákia is.[8] Bár a szlovák kormány támogatja az uniós döntéshozatal hatékonyabbá tételét, politikailag érzékeny ügyek esetében nem tartja célravezetőnek a minősített többségi szavazás kiterjesztését, amely a menekültek kötelező elosztásával kapcsolatos patthelyzetet eredményezhet: a nemmel szavazó tagállamok a gyakorlatban megtagadhatják a döntés végrehajtását.

Miközben a magyar kormány főszabályként a kormányközi elven működő nemzetek Európáját szorgalmazza, a magyar kormányfő az EU intézményes jövőjével kapcsolatos vitát egy tág szuverenitásdiskurzusba ágyazza, ahol a fő törésvonal a bevádorláspárti föderalisták és a nemzeti szuverenitást védelmező bevándorlásellenes formációk közt húzódik. Orbán szerint „akik az EU-ból európai birodalmat akarnak gyúrni, kivétel nélkül mind bevándorláspártiak”, és „elvárják, hogy minden ország és nép haladéktalanul alakítsa magát multikulturálissá”.[9] Ebben a felosztásban Emmanuel Macron képviseli a bevándorláspárti föderalistát, annak ellenére, hogy Párizs fokozatosan szigorította menekültügyi szabályozását, a francia elnök pedig a tavaly decemberi EU-csúcson – Angela Merkellel együtt – gyakorlatilag lemondott a menedékkérők kötelező elosztásáról.[10] Sokat elárul az Orbán által kívánatosnak tartott hatalmi architektúráról, hogy a Matteo Salvini és Jarosław Kaczyński közötti tárgyalásokat az új év „egyik legkiválóbb fejleményeként” jellemezte.[11] „Magyarország célja, hogy az EU minden intézményrendszerén belül, minden intézményben kerüljenek többségbe a bevándorlásellenes erők, az EP-ben, utána az Európai Bizottságban, majd a nemzeti parlamenti választások eredményeként az Európai Tanácsban” – fogalmazott évértékelő beszédében a magyar kormányfő.[12]

A migráció mindenáron történő napirenden tartása hatalomtechnikai szempontból több praktikus előnnyel szolgál Orbán Viktor számára. Belpolitikai rendszerszintű jelentősége abban rejlik, hogy kormánya 2015-től egyre inkább a migrációra hivatkozva tette másodlagossá az emberi jogokat, illetve a liberális demokrácia alapját képező procedurális normákat.[13] Külső legitimációs funkciója pedig, hogy Budapest folyamatosan összekötheti a jogállamisággal kapcsolatos kritikákat Orbán különutas migrációs álláspontjával. Orbán Viktor a jogállamiság rendszerszintű fenyegetettségét megállapító Sargentini-jelentésre a következő szavakkal reagált az EP-vitán: „Magyarország nem enged a zsarolásnak. Magyarország védeni fogja a határait, megállítja az illegális migrációt és védeni fogja a jogait. Ha kell, Önökkel szemben is! Mi, magyarok készen állunk a jövő májusi választásokra, ahol végre az emberek dönthetnek Európa jövőjéről.”[14] A magyar kormány legutóbbi plakátkampányával Soros György mellett személyesen Jean-Claude Juncker bizottsági elnököt vádolja a nemzetállami szuverenitás aláásásával. Juncker a Fidesz pártcsaládjául szolgáló Európai Néppárt egyik vezető politikusa, a személye elleni támadás a magyar kormánypárt és a legerősebb európai szintű párt konfliktusának eszkalációját jelzi.

Orbán Viktor politikaformáló ereje a külső határok védelmét leszámítva továbbra is korlátozott az Európai Tanácsban. Míg Salvinivel közösen az EU kudarcát hangsúlyozzák, amely szerintük nem képes válaszokat adni a migráció okozta problémára, valójában vegytiszta nemzetállami érdekek akadályozzák a közösségi megoldás létrejöttét. Éppen az Orbán-kormány az, amely a nemzetállami szuverenitás védelme és az EU-ellenes szabadságharc jegyében migrációs kérdésben rendszeresen vétózza az uniós döntéshozatalt. Az egyre gyakoribbá váló minősített többségi szavazás következtében a visegrádi országok politikai súlyuknál fogva nemcsak hogy nehezebben tudnak megakadályozni számukra kedvezőtlen döntéseket, de a V4-csoport tanácson belüli egyben tartása is nehézségeket okoz. Jó példa erre a kiküldött munkavállalói irányelvről szóló 2017. októberi szavazás, ahol Szlovákia és Csehország az utolsó percben végül szembement az egyeztetett V4-állásponttal.[15] A magyar kormányfő ezért relatív befolyásának kiterjesztésére törekszik Európában, többek között úgy, hogy az EP-ben egyfajta közvetítő szerepre törekszik a centrum és a szélsőjobboldali frakció(k) között. Ennek sikere persze nagyban függ attól is, hogy a Fideszt végül kizárják-e az Európai Néppártból.

Ahogy azt Daniel Kelemen egy készülő tanulmányában megfogalmazta: az EU mára olyannyira átpolitizálttá vált, hogy az európai szintű pártok szemszögéből egyre több érv szól a soraikban lévő autoriter csoportok bent tartása mellett.[16] Magyarország méretéhez képest (10 millós lélekszám) meghatározó számú (12) képviselőt biztosít a Néppártnak, ahol a képviselők egy része egyetért az Orbán Viktor átal képviselt menekültellenes politikával. Az előrejelzések szerint a Fidesz 2019-től a német CDU–CSU és a lengyel Polgári Platform után a harmadik legnagyobb nemzeti delegációt biztosíthatja a konzervatív frakciónak. A nagyobb nyugat-európai országokban további visszaeséssel számoló Néppártnak az is presztízsveszteséget jelentene, ha az EP-választások előtt képviselet nélkül maradnának egy stabil bázisnak számító tagállamban. (Noha a Jobbik tavaly nyáron jelezte közeledési szándékát, a Néppárt elutasította azt.[17]) Amennyiben mégis kizárnák a Fideszt, az hatalomtechnikai értelemben több szempontból is negatívan érintené Orbánt: a magyar kormány számára kedvezőtlen irányt vehetne a hetes cikkely szerinti eljárás, valamint tovább romlana a Fidesz egyébként is gyengülő alkupozíciója a hétéves keretköltségvetés tárgyalása során, ahol a magyar kormány a támogatási források megvágása ellen küzd. Továbbá bármilyen páneurópai radikális platform alakuljon is, Matteo Salvini és Marine Le Pen mellett Orbán minden bizonnyal legfeljebb másodhegedűs szerepet játszhatna, még úgy is, hogy velük ellentétben ő kormányfői pozícióban van. Kizárása esetén a Fidesz csatlakozhatna még a Európai Konzervatívok és Reformerek euroszkeptikus platformjához, amely a brexit jelentősebb halasztása esetén a brit euroszkeptikusokkal kiegészülve kezdetben akár még növelhetné is mandátumai számát.

Kérdés, hogy a hatalmi átrendeződés milyen rendszerszintű hatással lesz az EP döntéshozatali dinamikáira. A Kantar Public legfrissebb felmérése szerint a jelenleg 217 fős Néppárt 183, a 186 fővel bíró Szociáldemokraták pedig 135 mandátumot szerezhetnek májusban. A két hagyományos gyűjtőpárt az EP történetében először mindössze 47 százalékot tesz majd ki. A többségalkotáshoz szükséges koalíciós partner szerepét a liberális ALDE tölthetné be, amely az előrejelzések szerint 68-ról 75-re növelheti mandátumai számát. Jelentősen növelheti a frakció súlyát, hogy a Macron vezette En Marche az ALDE-hez való csatlakozás mellett döntött – a szóban forgó felmérés ezzel még nem számolt, és a francia elnök pártját az 58 mandátumot számoló „Egyebek” kategóriába sorolta. A három, mérsékelt euroszkeptikusokat és destruktív EU-elleneseket egyaránt felvonultató frakció – a Salvini és Marine le Pen pártját is magába foglaló Nemzetek és Szabadság Európája, a Nigel Farage vezette frakció, valamint a brexit miatt jelentős vérveszteség előtt álló Európai Konzervatívok és Reformerek – összesen a mandátumok 21,5 százalékával, vagyis valamivel több mint egyötödével rendelkezne.

Salvini egy antiglobalista, euroszkeptikus és bevándorlásellenes páneurópai szövetség létrehozására törekszik: ez a tavaly júliusban ismertetett Ligák Ligája,[18] amelyben Orbán Viktoron kívül olyan politikusokra számít, mint a vele jelenleg is egy EP-frakcióban dolgozó Marine Le Pen és Geert Wilders. Orbán és Salvini ideológiai alapú együttműködése mellett szól, hogy bevándorlásellenes, xenofób, nacionalista és populista alapon sürgetik a jelenlegi uniós elit leváltását. Mindketten a nemzetközi elitekben, azon belül is az EU-ban találják meg a külső ellenségképet. Salvini úgy véli, hogy a „2019-es EP-választás valójában a nép és az elit közti népszavazás” lesz, egy „nagy csata, amelyben leomlanak Brüsszel falai”, és az európaiak „visszakapják a munkához, az élethez, az egészséghez és a biztonsághoz fűződő jogaikat”.[19] Ez egybevág Orbán populista manifesztójával, miszerint az EP-választások a mostani, ’68-as vezetésű „európai elit” leváltásáról és a Fidesz politikájához közel álló emberek helyzetbe hozásáról fognak szólni.[20]

A Miniszterek Tanácsától érkező bármilyen döntés elutasításához abszolút többségre van szükség az EP-ben, az euroszkeptikus aktorok pedig hatékonyabb frakcióközi koordináció segítségével alááshatják vagy lassíthatják az uniós döntéshozatalt, kiváltképp az olyan jelentősebb kérdésekben, mint például a hétéves keretköltségvetés megszavazása vagy a bizottság elnökének a megválasztása. A magyar kormány célja, hogy az újonnan felálló EP-ben hatékony, a hagyományos pártideológiákon túlmutató együttműködés alakuljon ki a mainstream és az euroszkeptikus szereplők között. Ehhez nem is kell feltétlenül egységes frakcióba tömörülniük, elég, ha nagyobb hatékonysággal koordinálnak azok az euroszkeptikus EP-képviselők, akik eddig elsősorban belpolitikai agendájuk multiplikálására, nem pedig aktív szakpolitikai koordinációra fordították európai parlamenti tevékenységük nagy részét. (A Votewatch összesítése szerint Marine Le Pen például minden idők egyik leginaktívabb EP-képviselője volt.[21])

Ahogy arra a European Council on Foreign Relations (ECFR) elemzése is rámutat,[22] a parlamenti helyek több mint 33 százalékának megszerzésével az euroszkeptikus pártok több jelentősebb kérdésben meg tudnák akasztani az Európai Parlament döntéshozatalát. Az egyik legfontosabb terület az unió hétéves keretköltségvetése: az EP gyakorlatilag megkerülhetetlen együttdöntési szerepet játszik a teljes folyamatban, ráadásul a források tételes allokálására is befolyással rendelkezik. A következő hétéves büdzsé vitája a magyar kormány számára több szempontból is kedvezőtlen irányt vett. A bizottság ugyanis a brexit és a migrációs válság nyomán létrejött gazdasági szükségletek miatt felülvizsgálta a kohéziós alapokból járó támogatások elosztásának rendszerét, így a visegrádi országok 2020 után a 2014–2020-as ciklushoz képest mintegy 25 százalékkal kevesebb kohéziós forráshoz jutnának.[23] Az EP ráadásul nemrég áldását adta annak a tervezett mechanizmusnak a létrehozására, amelynek alapján jogállami feltételekhez kötnék az uniós források kifizetését a 2021–2027 közötti költségvetési ciklusban. A többszintű fegyelmi eljárás alatt álló magyar és lengyel kormány ezért egy, a jogállami kérdésekben kevésbé számonkérő EP-ben bízik a fenti folyamatok visszafordítása érdekében. Ugyanez vonatkozik a hetes cikkely szerinti eljárásra, ahol az EP kulcsszerepet játszott a Fidesz-kormánnyal szembeni eljárás megindításakor, a bizottság által a PiS-kormány ellen megindított eljárást pedig határozatban támogatta.

Noha migrációs kérdésekben csak konzultációs joga van, az Európai Bíróság határozata szerint az EP többségi álláspontja nélkül ezen a téren sem hozható érdemi döntés. Az euroszkeptikus populista pártok együttműködésének egyik gyakorlati korlátja, hogy a közösségi szabályozással kapcsolatban köztük sincs egyetértés: míg Orbán a menekültek kötelező elosztása ellen, addig Salvini Olaszország ilyen formában történő tehermentesítése mellett érvel. Külpolitikai téren szintén korlátozott az EP mozgástere, ám ahogy arra az ECFR is felhívja a figyelmet, mégis egyre nagyobb aktivitást mutat: 2014 júliusa és 2017 decembere között 58 saját kezdeményezéssel állt elő, az Oroszországgal, Kínával és egyéb külső partnerekkel kapcsolatos határozatai pedig irányadók az uniós külpolitika szempontjából. Meghatározó törésvonal lehet ugyanakkor az Oroszországhoz való viszony, ahol a keményvonalas álláspontot képviselő lengyel PiS biztosan nem tudna közös nevezőre jutni az Egységes Oroszország párttal szorosan együttműködő, a Moszkva elleni szankciók tényleges feloldásán dolgozó szélsőjobboldali szereplőkkel.

Az EU a római szerződés hatvanadik évfordulóján a brexit és a menekültválság nyomása alatt volt kénytelen újragondolni az integráció lehetséges fejlődési irányait. „A különböző sebességekkel működő Európa szükségszerűség, máskülönben elakadhatunk. Ha Európa elakad, és nem fejlődik tovább, akkor ez a békeprojekt hamarabb rohan a vesztébe, mint gondolnánk” – mondta egy évvel később a többsebességes unió gondolatától korábban rendre elzárkózó német kancellár, Angela Merkel.[24] Amennyiben az euroszkeptikus populisták hatékonyabb politikai koordinációt tudnának kialakítani a jelentősebb együttdöntések során, és ezáltal lassítanák vagy akadályoznák az uniós döntéshozatalt, az hosszú távon a kormányközi alkuk szerepének hangsúlyosabbá válásához és az Európai Parlament szerepének marginalizálódásához vezethet. A tagállamok egy része ugyanis egy destruktívabb, az integráció további mélyítése ellen munkálkodó EP esetén érdekeltté válhat bizonyos döntések kormányközi formában történő „kiszervezésében”, ami az uniós parlament „megkerülését”, végső soron pedig az integráció visszafordítását és a demokratikus deficit további súlyosbodását jelentené. Mindemellett az újfajta kormányköziség logikájából következő rendszerszintű kockázat jelenleg is abban rejlik, hogy a leginkább meghatározó döntéshozatali testületekben továbbra is a gazdasági és politikai értelemben fajsúlyosabb tagállamok dominanciája érvényesülhet. Tehát az euroszkeptikus, rendszerellenes pártok EP-n belüli hatékonyabb fellépése hosszú távon éppen hogy az Európai Tanácsban rendre alulmaradó kisebb tagállamoknak, többek között Magyarországnak árthat a legtöbbet.

JEGYZETEK

[1] Vö. Hix, Simon, March, Michael, Second-order Effects Plus Pan-European Political Swings: An Analysis of European Parliament Elections Across Time, Electoral Studies, 2011/1.

[2] Bickerton, Christopher J., Hodson, Dermot, Puetter, Uwe, The New Intergovernmentalism: European Integration in the Post-Maastricht Era, Journal of Common Market Studies, 2015/4., 1–6.

[3] Ehhez lásd még Puetter, Uwe, European Council – The New Center of EU Politics, Swedish Institute for European Political Studies, 2013. október.

[4] Vö. Brunsden, Jim, Khan, Mehreen, Agnew, Harriet, EU Agrees to Create Budget for Eurozone, Financial Times, 2018. december 14.

[5] Vö. Nienaber, Michael, Germany, France Agree on Joint Proposal for Eurozone Budget, Reuters, 2019. február 22., https://www.reuters.com/article/us-eurozone-budget-germany-france-exclus/france-germany-agree-on-joint-proposal-for-euro-zone-budget-idUSKCN1QB1JL.

[6] Vö. Zachová, Aneta, Zgut Edit, Zbytniewska, Karolina, Gabrižová, Zuzana, Geist, Radovan, Koreň, Marián, Visegrad Countries and Multispeed Europe: Perceptions, Strategies, Positions, Europolicy, 2018. december 8., https://euractiv.sk/wp-content/uploads/sites/8/2018/12/EUROPOLICY-ANALYSIS-Visegrad-countries-and-multispeed-Europe.pdf.

[7] Vö. A vétójog feladását javasolja Brüsszel az adópoltikában, Bruxinfo, 2019. január 15., https://www.bruxinfo.hu/cikk/20190115-vetojog-feladasat-javasolja-brusszel-az-adopolitikaban.

[8] Vö. Gabrižová, Zuzana, Štátny tajomník Ružička: Pýtame sa Poľska aj na citlivé otázky, Euractiv, 2018. október 24.,

Štátny tajomník Ružička: Pýtame sa Poľska aj na citlivé otázky (+VIDEO)

[9] Európa erejét a nemzetállamok adták, miniszterelnok.hu, 2018. október 23., http://www.miniszterelnok.hu/europa-erejet-a-nemzetallamok-adtak.

[10] Vö. Maushagen, Peter, France and Germany, Soften Demands on EU Hosting Migrants: Document, Reuters, 2018. december 6., https://www.reuters.com/article/us-europe-migrants/france-and-germany-soften-demands-on-eu-hosting-refugees-document-idUSKBN1O51X9.

[11] Dunai Márton, Szakács Gergely, Hungary’s Orban Pitches Anti-migrant Bloc Against France and Germany, Reuters, 2019. január 10., https://uk.reuters.com/article/uk-hungary-orban-immigration/hungarys-orban-pitches-anti-migrant-bloc-against-france-and-germany-idUKKCN1P4129.

[12] Orbán Viktor: A cél, hogy az európai intézményekben a bevándorlásellenesek kerüljenek többségbe, Origo, 2019. január 10.,

http://www.origo.hu/itthon/20190110-orban-magyarorszag-jobban-teljesit.html.

[13] Lásd például a civil szervezetek biztonsági kockázatnak nyilvánítására vagy a humanitárius segítségnyújtás kriminalizálására irányuló Stop, Soros! törvénycsomagot.

[14] Orbán Viktor: Magyarország nem enged a zsarolásnak, Világgazdaság, 2018. szeptember 11., https://www.vg.hu/kozelet/kozeleti-hirek/orban-viktor-magyarorszag-nem-fog-engedni-a-zsarolasnak-1093180.

[15] Vö. Gyévai Zoltán, A leszavazások réme fenyegeti Magyarországot, Bruxinfo, 2017. október 24., http://www.bruxinfo.hu/cikk/20171024-a-leszavazasok-reme-fenyegeti-magyarorszagot.html.

[16] Kelemen, Daniel, Authoritarian Equilibrium, Journal of European Public Policy, megjelenés előtt.

[17] Vö. Nem tudom, mit szívnak – mondta az Európai Náppárt szóvivője a Jobbik terveiről a Magyar Hírlap szerint, Index, 2018. augusztus 8., https://index.hu/kulfold/2018/08/02/nem_tudom_mit_szivnak_-_mondta_az_europai_neppart_szovivoje_a_jobbik_terveirol.

[18] Vö. ’League of Leagues’: Italy’s Matteo Salvini Calls for Anti-immigration Alliance Across Europe, The Local Italy, 2018. július 2., https://www.thelocal.it/20180702/italys-far-right-league-holds-annual-rally-in-buoyant-mood.

[19] Barnes, Joe, EU future: An Unlikely Shared Goal by Macron and Salvini to Fight Brussels Establishment, Express, 2018. július 19., https://www.express.co.uk/news/world/991247/EU-news-European-Union-Parliament-election-Matteo-Salvini-Italy-Emmanuel-Macron-France.

[20] Szabó Zsuzsanna, Orbán Tusványoson: mi nem érjük be döntetlennel, Napi.hu, 2018. július 28., https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/orban_tusvanyoson_mi_nem_erjuk_be_dontetlennel.667018.html.

[21] Vö. Barbiére, Cecile, Marine Le Pen Under Fire for Absenteeism and Untrust, Euractiv, 2014. április 15., https://www.euractiv.com/section/eu-elections-2014/news/marine-le-pen-under-fire-for-absenteeism-and-untruths.

[22] Dennison, Susi, Zerka, Pawel, The 2019 EP Election: How Anti-Europeans Plan to Wreck Europe and What Can Be Done to Stop It, European Council on Foreign Relations, 2019. február, https://www.ecfr.eu/specials/scorecard/the_2019_European_election.

[23] Vö. Kerner Zsolt, Ez még nem is a büntetés Magyaroroszágnak, mert az ennél durvább lehet, 24.hu, 2018. június 2., https://24.hu/belfold/2018/06/02/ez-meg-nem-is-a-buntetes-magyarorszagnak-mert-az-ennel-durvabb-lehet.

[24] Merkel Backs Idea of ’Multi-speed’ at Versailles Meet, Deutsche Welle, 2017. március 6., https://www.dw.com/en/merkel-backs-idea-of-multispeed-europe-at-versailles-meet/a-37833273.