Ellensúlyra ott van szükség, ahol valami nagyon egy irányba billen. Magyarországon pedig ez nemcsak a politikában, de az arról való gondolkodásban is megfigyelhető. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy túl vagyunk egy korszakhatáron: a jól bevált receptek többé nem működnek, és fordítva, ami működik, az nem a korábban bevált, megörökölt recepteken alapul. Különös ellentmondás, hogy a közélet szereplői, a véleményformálók mintha mégsem törekednének ennek az új helyzetnek a megértésére, sőt általában a megértésre. A politika ma nem ösztönöz reflexióra, inkább leszoktat róla.
Ez valahol érthető is, hiszen egyre kevésbé a cizellált gondolatok vagy a rétegzett üzenetek garantálják a politikai sikert. Ahogy érthető az is, hogy a politikai cselekvés elsőbbséget élvez a róla való – íróasztal mellett vagy tévéstúdiókban zajló – elmélkedéshez képest. A megértés igénye nélkül művelt politika azonban nem sikerre, hanem kudarcra, s ami ennél is rosszabb, sorozatos kudarcra van ítélve. Pedig a közéletben a kudarcnak is megvan a maga értelme, de csak ha az érintettek képesek tanulni belőle.
Politikai folyamatok ellensúlyozására egy folyóirat nem vállalkozhat. Annál nagyobb szükség van viszont minden olyan műhelyre, kezdeményezésre, amely a politikáról való gondolkodás egyoldalúvá válását kívánja ellensúlyozni. Hiszen egyre több esetben kell rutinszerű, rövidre zárt magyarázatokkal beérnünk: a győztesek kényszerű önigazolásával az egyik oldalon, míg a felelősség szakszerű elhárításával a másikon. Sorosozással vagy diktatúrázással, és aki nem igazodik ehhez a leegyszerűsítő beszédmódhoz, az könnyen a partvonalon találja magát, mivel ezt a meccset úgymond „gólra játsszák”.
Maradva a futballhasonlatnál: az Ellensúly folyóirat nem a drukkerek táborát gyarapítja, de nem is akar az elfogulatlan bíró szerepében tetszelegni. Induló közéleti lapként nem tűzzük ki egyik ideológia jelvényét sem, de megvannak a magunk értékválasztásai, ahogy szerzőinknek is a maguk – egymásétól akár eltérő – elvei és eszményei. Hiszünk abban, hogy a politika nem csak a végtelenben találkozó párhuzamos valóságokból áll, hanem az érvek, nézőpontok ütköztetésének terepe. Mi pedig – ellensúlyozva az ezen a téren tapasztalható fogyatkozást is – többek között ehhez biztosítunk új felületet.
