Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést adjon az ipari forradalmakról, különös tekintettel a napjainkban zajló negyedik ipari forradalomra. Fókuszában a robotok alkalmazása áll. A robotok megjelenése a 20. század közepére tehető, de valódi térnyerésük az általuk nyújtott lehetőségek és tudásuk következtében az utóbbi években gyorsult fel igazán. Szó lesz a robotok terjedéséről a világban, fő felhasználási területeikről és a társadalom általi elfogadottságukról, vállalati interjúk alapján pedig bemutatunk néhány konkrét felhasználási esetet és tapasztalatot.
A negyedik ipari forradalom
Joel Mokyr 1985-ös könyvében az ipari forradalmat egy folyamatként, nem pedig eseményként határozza meg.[1] Idézi Perkin általánosan elfogadott definícióját, miszerint az ipari forradalom megváltoztatta az ember által hozzáférhető eszközöket, amelyek megkönnyítik mindennapi életét, és megnyitotta az utat afelé, hogy az ember a fizikai környezetét teljesen uralni tudja. Az ipari forradalom nemcsak a termékek és szolgáltatások előállításának módját újította meg, de megváltoztatta a család, a háztartás, benne a nők és a gyerekek szerepét is. Összességében tehát az ipari forradalom korántsem csupán gazdasági jelenség, társadalmilag tovagyűrűző hatása is van.
Az első ipari forradalom Angliából indult, és a 18. század végéhez, a 19. század első feléhez köthető, majd beteljesülése a 19. század során fejtette ki igazi társadalmi hatását. Ezen ipari forradalom kezdetét többen az 1769-ben benyújtott két, a későbbi technológiákat alapvetően meghatározó szabadalomhoz kötik (James Watt – gőzhajtású motor, Richard Arkwright – pamutszál fonásának gépesítése).[2] A gőzhajtású vasúti közlekedés rövidebb idő alatt nagyobb távolságok legyőzésével forradalmasította a mobilitást, a postai küldemények gyorsabb továbbítása a kommunikációt gyorsította fel. Az ipari fejlődés az első ipari forradalom első hetven éve során olyan mértékű volt, amilyet korábban sosem tapasztaltak Nagy-Britanniában. Az egy főre eső GDP az első és második ipari forradalom között csaknem megháromszorozódott az országban.[3]
A második ipari forradalom a 19. század végéhez, a 20. század elejéhez, a tömeggyártás és az elektromosság elterjedéséhez köthető. A lakosság számának és a fogyasztói igényeknek a növekedése a termelés volumenének növelését tette szükségessé. Ennek következményeként alakultak ki olyan gyártókomplexumok, amelyek nagy tömegben, olcsón voltak képesek széles rétegek igényeit kielégítő termékek előállítására. A vegyipar, az olajipar, az acél- és gépipar, valamint az elektronika fejlődése mellett társadalmi változásokat is megfigyelhetünk: egyre erősebb urbanizációt, újabb társadalmi rétegek megjelenését és önszerveződését. A városlakók ellátására a közművek hálózatának (víz, szennyvíz, elektromos áram, később telefon) kiépítése is rohamtempóban zajlott.[4] Az ipari fejlődés ezen szakaszában az elektromos áram háztartásokban való megjelenése az életminőséget, a ráépülő technológiák, például a telefon a kommunikációt, a tömeggyártásban termelt gépkocsik elérhetővé válása pedig a mobilitást javította.
Jeremy Greenwood a harmadik ipari forradalom kiindulását 1974-re datálja.[5] Innentől következett be ugyanis az a jelenség, hogy a termelő berendezések és a számítógépek ára elkezdett rohamosan csökkenni, az utóbbiaké akár évi 19 százalékkal zuhant. A technológia fejlődését ebben a korszakban egyértelműen az információtechnológia fejlődése határozta meg. Az információ továbbítása hihetetlenül felgyorsult, a mobilitás világszinten vált elérhetővé tömegek számára. Míg 1955-ben a vállalati beruházások mindössze 7 százalékát költötték IT-re a cégek, addig ez a szám a nyolcvanas években 30–40 százalék körül mozgott. A munka termelékenysége 1950 és 1981 között évente 2,3 százalékkal, 1980 és 1990 között 3,8 százalékkal nőtt.[6] A számítógépek tudásának rohamos fejlődése, valamint áruk relatív esése azt is lehetővé tette, hogy bizonyos termelési folyamatok automatizálása megindulhasson. Az információtechnológia egyre nagyobb térnyerése, a robotok megjelenése és terjedése pedig mintegy megágyazott a következő ipari forradalom számára.
Ma a negyedik ipari forradalom napjait éljük. A korábbi termelési rendszerek már nem tarthatók fenn sokáig, hiszen tartós környezeti károkhoz (klímaváltozás) vezettek, túl sok nem megújuló energiaforrást emésztenek fel, továbbá az öregedő társadalmak miatt fel kell készülni a munkaerő létszámának csökkenésére is.[7] Ez utóbbi kiváltására a robotok és az automatizáció régóta rendelkezésre állnak. Az internet viszont ezek hálózatba kötésével forradalmasítja a folyamatszervezést. A negyedik ipari forradalom alapja a digitalizáció és az adat, a számítógép csupán eszköz. Az internet és a technológia fejlődése megteremti az emberek, a gépek és a vállalatok állandó összeköttetésben lévő hálózatát, és az értékteremtő folyamatok adatainak folyamatos megosztásával elérhetővé válik a versenyképes, a vevő számára teljesen testreszabott termék előállítása. A különböző gépek, rendszerek – akár maguk a termékek is – ontják magukból az adatot, amelynek tárolása, feldolgozása, értelmezése hatalmas kihívás. A versenyelőny forrása tehát nem csupán az összehangolt vagy éppen teljesen új alapokra helyezett termelés (például additív termelés) lesz, hanem a termékek digitális szolgáltatásokkal való körbeágyazása, valamint a keletkező adatok helyes értelmezésének képessége és releváns információ felkínálása a döntéshozatal támogatásához.
A tanulmány a negyedik ipari forradalom témakörén belül a robotizáció kérdéskörével foglalkozik részletesebben. Elsőként néhány adatot mutatunk be a robotok elterjedésével kapcsolatosan, majd pedig a robotok társadalmi megítélésével foglalkozunk. A cikk utolsó részében néhány ipari megoldással ismerkedhet meg az olvasó.
A robotika elterjedése
A „robot” szó a cseh robota, azaz rabszolga szóból származik. Elsőként Karel Čapek használta színdarabjában, és egy olyan gép alkotta emberre értette, amely az emberek számára kellemetlen feladatokat látja el. A Westinghouse Electronic Co. 1927-ben alkotta meg a Televoxot: ez egy kétdimenziós, kartonból kivágott gépezet volt, amely képes volt felvenni például a telefont.[8]
Az 1939-es világkiállításon bemutatták az Elektro nevű robotot, amely igen nagy méretei ellenére (magassága több mint két méter, súlya 120 kg) képes volt az utasításnak megfelelően menni, 7-800 szót ismert, és számolni is tudott az ujjai segítségével.[9]
Az első ipari robot, az Unimate 1961-ben, a General Motors New Jersey-i üzemében állt munkába. Feladata a forrón izzó járműkilincsek hűtővizes medencébe rakodása volt az öntőformából.[10]
A robotok ipari megjelenése és terjedése már a harmadik ipari forradalom alatt megkezdődött. Az Egyesült Államokban a hetvenes évek elején számuk még ezer darab alatt volt, de az évtized végére elérte az 5500-at.[11]
Manapság a robotika nagy ütemben terjed. Ennek okaként a kutatók több faktort is azonosítottak. Az iparban az elsődleges cél a hatékonyság és a kibocsátás növelése, a munkaerőhiány feloldása. Az egészségügyben használt robotok az idősgondozásban lehetnek az ember segítségére, vagy más olyan területeken, ahol nehezen találni munkaerőt. Olyan esetekben is alkalmaznak robotokat a gyógyászatban, ahol nagyon fontos a nagyfokú precizitás, például műtéti beavatkozások esetén. A robotok a háztartásokban is kezdenek elterjedni, gondoljunk csak a takarítórobotokra vagy néhány egyszerűen programozható gyerekjátékra (Lego).
Robotok az iparban
A Robotika Nemzetközi Szövetségének (International Federation of Robotics – IFR) adatai szerint a robotgyártók értékesítési árbevétele 2017-ben 21 százalékkal nőtt, 16,2 milliárd dollárt tett ki.[12] Hozzá kell azonban tenni, hogy ennek az összegnek nem része a robotok irányításához szükséges szoftver, a perifériák és a rendszerek összeillesztésének díja, a mérnöki munka ára. Ezekkel együtt a robotokkal kapcsolatos kiegészítő eladások értéke akár háromszoros lehet, megemelve az összes, a robotika által generált forgalmat 48 milliárd dollárra. Az eladott új robotok száma 2017-ben 381 000 darab volt, átlagosan tehát egy robotra csaknem 126 000 dollárt – 36 millió forintot – kellett beruházni.
2005 és 2008 között évente átlagosan 115 000 ipari robotot lehetett eladni. 2011 és 2017 között ez a szám megduplázódott, és dinamikusan növekszik. A piacok közül Ázsia a legnagyobb, 2017-ben ide került az új berendezések csaknem 69 százaléka. A második legtöbb ipari robotot vásárló régió Európa, majd az amerikai kontinens következik.
Az ipari robotok 73 százaléka öt országba kerül, ami meglehetősen nagy felvevőpiaci koncentrációra utal. A legtöbb berendezést Kína vásárolja, egyedül többet vesz, mint az európai és amerikai vállalatok összesen. A második legnagyobb ipari robot vásárló nemzet Japán, amelyet Dél-Korea, az Egyesült Államok és Németország követ. Európában 2017-ben 18 százalékkal nőtt a robotcélú beruházások mértéke, ami új rekordnak számít. Szinte valamennyi nyugat-európai országban nőtt a számuk (kivéve Ausztriát és Portugáliát), a kelet-európai régióban pedig kifejezetten sok új ipari robotot helyeztek üzembe (kivéve Romániát és Szlovákiát).
Az ipari robotok terjedésének látványos üteme szorosan összefügg bizonyos iparágak fejlődésének, automatizációjának növekedésével. A legnagyobb felvevőpiacnak az autóipari vállalatok tekinthetők, amelyek világszerte a gépek 33 százalékát vásárolták meg 2017-ben. A 2008-as válság után az autógyártók nagy ütemben fogtak hozzá termelési folyamataik átstrukturálásához. Ez nemcsak azt jelentette, hogy bővítették vagy áttelepítették termelési kapacitásaikat a fejlődő régiókba, hanem a tradicionális autógyártó nemzetek hazai termelési folyamataik fejlesztésébe is belefogtak, aminek jelentős részét képezi az automatizáció és a robotizáció. Az autógyártók fejlesztéseihez illeszkedve a beszállítói kör is egyre inkább elmozdul a technológia átalakításának irányába, tovább gerjesztve a robotok iránti igényt.
A második legnagyobb ágazat, amely egyre több robotot vásárol, az elektronikai iparág. Kevéssel elmaradva az autóipartól, 2017-ben az ipari robotok 32 százaléka állt munkába ebben a szektorban. A növekvő vásárlói igények az elektronikai termékek és az újabb és újabb termékváltozatok iránt ebben az iparágban is szükségessé teszik az automatizáció növelését: a robotok főként akkumulátorok, chipek és kijelzők gyártásában vesznek részt. Ezen ágazat legfontosabb robotikai beruházói az ázsiai kontinens országai közül kerülnek ki.
Ipari robotokat egyre nagyobb arányban használó ágazatok még a gumi- és műanyagipar, amely 2017-ben a robotok 5 százalékát vásárolta meg. Habár az automatizáció jellemzően magas fokú a gyógyszer- és kozmetikai iparágban, az ipari robotok értékesítése mégsem tud áttörést elérni (4 százalék), hasonlóképpen, mint az élelmiszeriparban (3 százalék).
A robotok elterjedtségét az IFR a robotsűrűség mutatóval vizsgálja, amely az adott ágazatban dolgozó 10 ezer munkavállalóra eső ipari robotok számát jelenti. A robotokkal leginkább ellátott régió Európa, itt 85 robot jut 10 000 munkavállalóra a termelő szektorban. A legmagasabb robotsűrűséggel rendelkező országok Ázsiában vannak, Dél-Koreában 710, Szingapúrban 658 (de itt nagyon kevés az ipari munkavállaló!) darab jut 10 ezer dolgozóra. 2009-ben még Japán rendelkezett a legtöbb ipari robottal munkaerő-arányosan (331-gyel), ám azóta nemcsak az előbb említett két ázsiai ország, hanem Németország is lehagyta. Az autópiparban a robotsűrűség lényegesen magasabb, Dél-Koreában például 2435 robot/10 000 dolgozó, míg az egyéb termelő ágazatokban alacsony.
Az ipari robotok használatának oka többrétű. Egyrészt segítenek a vállalatoknak átállni a testreszabott termékek gyártására, ami nagy választék előállítását jelenti kis mennyiségben. Másrészt hozzájárulnak a globális versenyképességhez a hatékonyság növelése révén. A digitalizáció által egyre több funkciójuk elérhető, képesek egymással kommunikálni, okosodnak – azaz képesek a környezetükben bekövetkező változásokra reagálni, alapvető döntéseket meghozni, beavatkozni a termelési folyamatba, vagy legalább az arra való igényről értesíteni a gépkezelőt. A robotok energiahatékony működést tesznek lehetővé: például egy automata magasraktárban képesek világítás és fűtés nélküli környezetben is dolgozni.
A robotok megítélése
A robotizáció, automatizáció, komputerizáció kapcsán gyakran olvasni azok kedvezőtlen megítéléséről, a dolgozók félelmeiről a munkahelyük esetleges elvesztése miatt. Hasonlóképpen, mint a korábbi ipari forradalmak idején, jelen korunkban is él a munkavállalók gyanakvása az új technológiák iránt. Carl Frey és Michael Osborne cikkükben a komputerizáció hatását vizsgálták az Egyesült Államokban, és megállapították, hogy az azonosított 702 munkakör közül melyek azok, amelyek a leginkább kockázatosak, amelyek legkönnyebben kiválthatók digitális eszközökkel.[13] Meglátásuk szerint azoknak a munkáknak a kiváltása történik meg legelőször, amelyek jól definiálható lépések sorozatából állnak, rutinszerűek és könnyen elvégezhetők egy kifinomult algoritmus alkalmazásával. Ez tipikus veszély a termelési folyamatokban. Megfigyeléseik szerint az így kiszorított munkaerő jellemzően az alacsony jövedelemmel kecsegtető, ugyancsak nagyrészt rutinműveletekre épülő szolgáltató szektorba áramlik át, amely a szolgáltatások sajátosságainál fogva – ember-ember közötti kapcsolat – kevésbé kitett az automata technológiáknak.
A számítástechnika, robotika költségeinek csökkenése, a gépi problémamegoldó képesség fejlődése abba az irányba halad, hogy a gépek magasabb kognitív tulajdonságokat igénylő feladatok ellátására is képesek lesznek a közeljövőben. Frey és Osborne elemzésének meglepő eredménye, hogy az Egyesült Államokban a munkavállalók 47 százaléka dolgozik olyan munkakörben, amely egy-két évtized múlva kiváltható lesz automatizáció és robotizáció révén.
Talán ennek is köszönhető, hogy a robotizáció megítélése a lakosság körében nem mutat kedvező képet. Egy, az Európai Unióban készült felmérés szerint 2012 és 2017 között a robotokkal szembeni attitűd egyre negatívabb lett. Timo Gnambs és Markus Appel felmérésükben 80 ezer EU-s állampolgárt kérdeztek meg három vizsgálati szakaszban (2012-ben, 2014-ben és 2017-ben) a robotok hasznosságáról alkotott véleményükről.[14] Azt feltételezték, hogy a robotizáció egyre erőteljesebb jelenléte a mindennapokban – egyszerűbb robotjátékok, takarítórobotok – és a témában olvasható egyre több cikk – például önvezető járművek tesztelése – közelebb hozza a modern technológiát a társadalomhoz.
Felmérésük reprezentatív volt az unió országait tekintve, a válaszadók Eurobarométer kérdőívek kitöltése során szolgáltattak adatot. A kitöltők 15–99 éves kor közötti európai uniós lakosok voltak, 55 százalékuk nő, 47 százalékuk alkalmazott vagy vállalkozó. Az egyes országok népességük arányában kerültek a mintába. A felmérésben vizsgálták általában a robotok megítélését (10 pontos skálán, ahol 1 a legrosszabb, 10 a legjobb értéket jelöli), majd külön-külön az orvosi beavatkozásokban, idősek, magatehetetlenek ápolásában, valamint a munkavégzésben használatos robotokat és az önvezető járműveket.
A 2017-es eredményeket tekintve a robotok megítélése általában pozitív (5,8). Ha azonban a 2012–2017 közötti időszakot vizsgáljuk, a robotok megítélése csökkenő tendenciát mutat: 2012-ben ez az érték még 6,2 volt. Az országok közötti különbséget nézve a dánok és a svédek az átlagosnál pozitívabb, a görögök és a franciák negatívabb véleménnyel voltak a robotokról. Azok az országok is kedvezőbb véleménnyel voltak, ahol elöregedő népesség él és ahol magas a munkanélküliség aránya.
A válaszadók leginkább a munkájukban segítő robotok iránt mutattak elfogadást, az orvosi beavatkozások, az idősgondozás vagy az önvezető járművek esetében kevésbé. A férfiak általában kedvezőbb attitűdöt mutattak a robotok iránt, mint a nők, és hasonlóképpen kedvezőbben ítélték meg a fejlett technológiát a magasabban képzettek, valamint a szellemi munkát végzők.
Összességében az IRF statisztikai adatai alapján azt láthatjuk, hogy a robotok terjedése nagy ütemben zajlik, ami nem feltétlenül jár együtt társadalmi elfogadottságukkal. Mivel azonban egyre több olyan megoldás kerül piacra, amely széles rétegek számára képes megmutatni felhasználásuk sokoldalúságát, elkerülhetetlenül életünk részévé válnak.
Robotika a magyar vállalatok működésében
A tanulmány ezen része néhány gyakorlati példát mutat be a robotok alkalmazásának széles körű lehetőségeiről. A szerző 2017 óta tartó kutatásai során az autóiparban, az elektronikai iparban, az élelmiszeriparban és a mezőgazdasági termelésben készített összesen nyolc vállalati interjút, amelyek alapján szemelvényeket mutat be a magyarországi felhasználásból. A megkérdezett vállalatok egy része nem járult hozzá nevének említéséhez.
A robotikán belül érdemes kiemelni két, az ipari digitalizáció során kifejlesztett technológiákkal felszerelt robottípust, amelyek kifejezetten különböznek a harmadik ipari forradalom robotjaitól. Az autonóm robotok nemcsak elvégeznek egy számukra kijelölt repetitív (folyamatosan ismétlődő) feladatot, hanem összekapcsolódnak akár egymással, akár az emberi munkaerővel, felismerik a feladatot, képesek tanulni és reagálnak a környezetükben bekövetkező változásokra. A KUKA és az ABB robotjai egymás mellett, illetve emberekkel együtt dolgozva képesek feladatokat biztonságosan elvégezni.[15] Az emberrel együttműködni képes robotok külön elnevezése a kobot (cooperative robot, cobot). Ezek a robotok már nem az embertől elszigetelve, rácsokkal körülvéve dolgoznak, hanem az emberi munkaerő mellett, átvéve a nehéz, veszélyes vagy monoton feladatokat. Érzékelőik révén érzik az ember közeledését, és szükség esetén megállnak. A kobotok lehetővé teszik a rugalmas automatizálást, a robot folyamatos reagálását a környezet változásaira.[16]
Autonóm robot alkalmazására egy autóipari beszállító Heves megyei üzemében láthatunk példát. A szóban forgó gép fémlemezre bevonatot készít. A 3D szkenner érzékeli, ha elmozdul a lemez, és félő, hogy a bevonat nem fedi teljesen a soron következő lemezt, ezért jelez a robotkarnak, amely megigazítja azt (closed loop M2M – a két gép kommunikál az adatok alapján, és be is avatkozik).
Egy elektronikai alkatrészgyár after market termékei esetén robotok által végzett gyártást tervez megvalósítani. Ezek a termékek alkatrészutánpótlás céljából készülnek kis sorozatokban vagy éppen néhány darabos tételnagyságban, gyakori gépátállásokkal. Ez a folyamat autonóm robot segítségével lenne leghatékonyabban kivitelezhető.
Az élelmiszeriparban a termék jellegénél fogva, az élelmiszer-biztonság és a tömegtermelés igénye miatt a gépesítés, automatizáció jelen van, robotok alkalmazása azonban a termelési folyamatban kevésbé jellemző. A támogató folyamatokban ugyanakkor nagyon fontos szerepet tudnak játszani. A Gyermelyi Zrt. 2018-ban avatta fel új, a legfejlettebb technológiával felszerelt tésztagyárát, amelynek termelési kapacitását csak csomagolórobotok és automata magasraktár képes kiszolgálni. A nagyüzemi tejtermelés is magas fokon gépesített: a fejési folyamatban az állatokat egyedileg azonosítják, így a gép ismeri az egyes tehenektől várható hozamot, és az ettől való eltérést jelzi a rendszer. Habár a folyamat automatizált, a fejőgép manuális kiszolgálását kiváltó folyamat robotizálására Magyarországon még nincsen példa. Az interjúk során egy kézműves termékek gyártására szakosodott tejfeldolgozó vállalat esetében arra is láttunk példát, hogy az automatizáció és a robotizáció olyan változást idézne elő a termék tulajdonságaiban, amit a fogyasztók nem tolerálnának. Számukra ezért ezek a megoldások szóba sem jönnek, a támogató folyamatokban – raktárautomatizálás – azonban ők is egyre több technológiát alkalmaznak.
Összegzés
A technológia fejlődése és terjedése nem megállítható folyamat, és mindenképpen alkalmazkodást vár az embertől. A robotika egy különösen izgalmas terület, hiszen már nemcsak a gyárkapukon belüli, a mindennapi embertől távol eső szerkezetekről van szó, hanem kezdenek tömegcikké válni és megjelenni otthonainkban is. Ma még nehéz elképzelni, milyen munkát fog végezni az a sok dolgozó, akiknek a munkáját az automatizáció és robotizáció a következő évtizedekben kiváltja. Ha belegondolunk a harmadik ipari forradalom okozta változásokba – a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest hogyan változott meg például a számítógépek és az internet elterjedése okán a dokumentációkezelés, az adatfeldolgozás és -tárolás – könnyen lehet, hogy ma még elképzelhetetlen, új, összetettebb kognitív képességeket és kreativitást igénylő munkakörök jönnek létre. Az új technológiához való alkalmazkodás kulcsa a pozitív megközelítés, a kreativitás és az örök tanulási vágy, amelyre a jövő generációit fel kell készíteni.
JEGYZETEK
[1] The Economics of the Industrial Revolution, szerk. Mokyr, Joel, Rowman & Littlefield, Lanham, 1985.
[2] Uo.
[3] Vö. Allen, Robert, Global Economic History, Oxford University Press, Oxford, 2011.
[4] Vö. Mokyr, Joel, The Second Industrial Revolution, 1870–1914, research paper, Northwestern University, 1988.
[5] Greenwood, Jeremy, The Third Industrial Revolution: Technology, Productivity, and Income Equality, Economic Review, 1999/2.
[6] Vö. Jensen, Michael, The Modern Industrial Revolution, exit, and the Failure of Internal Control Systems, The Journal of Finance, 1993/3.
[7] Vö. Wang, Shiyong, Wan, Jiafu, Li, Di, Zhang, Chunhua, Implementing Smart Factory of Industrie 4.0: An Outlook, International Journal of Distributed Sensor Networks, 2016/1.
[8] The Robots of Westinghouse, History of Computers, https://history-computer.com/Dreamers/Elektro.html.
[9] Vö. Renner, James, Robot Dreams: The Strange Tale of a Man’s Quest to Rebuild His Mechanical Childhood Friend, Cleveland Science, 2005/35., https://web.archive.org/web/20081121233050/http://www.freetimes.com/stories/13/35/robot-dreams-the-strange-tale-of-a-mans-quest-to-rebuild-his-mechanical-childhood-friend.
[10] Vö. Unimate, Robot Hall of Fame, http://www.robothalloffame.org/inductees/03inductees/unimate.html.
[11] Vö. Ayres, Robert, Miller, Steve, The Impacts of Industrial Robots, The Robotic Institute, Carnegie-Mellon University, https://pdfs.semanticscholar.org/ea31/808abb0c5a84477de91b49fc7de454018713.pdf.
[12] Executive Summary, World Robotics 2018 – Industrial Robots, International Federation of Robotics, https://ifr.org/downloads/press2018/Executive_Summary_WR_2018_Industrial_Robots.pdf.
[13] Frey, Carl, Osborne, Michael, The Future of Employment: How Susceptible Are Jobs to Computerization, Oxford Martin School, University of Oxford, 2013., https://www.oxfordmartin.ox.ac.uk/downloads/academic/The_Future_of_Employment.pdf.
[14] Gnambs, Timo, Appel, Markus, Are Robots Becoming Unpopular? Changes in Attitudes Towards Autonomous Robotic Systems in Europe, Computers in Human Behaviour, 2019. április, https://osf.io/aurce/download/?format=pdf.
[15] Vö. Szalavetz Andrea, Az ipar 4.0 technológiák gazdasági hatásai – Egy induló kutatás kérdései. Külgazdaság, 2016/7–8.; Industry 4.0: The Future of Productivity and Growth in Manufacturing Industries, Boston Consulting Group, 2015. április 9.,
https://www.bcg.com/publications/2015/engineered_products_project_business_industry_4_future_productivity_growth_manufacturing_industries.aspx
[16] Vö. Bogdán Zoltán, Robot után kobot, Innotéka, 2017. február 9., http://www.innoteka.hu/cikk/robot_utan_kobot.1466.html.
