Megmenthet-e a kapitalizmus a klímaválságtól?

Kapelner Zsolt

A tudományos közösségben széles körű konszenzus uralkodik arról, hogy a klímaváltozás oka az emberi tevékenység. Ez az elterjedt kifejezésmód azonban bizonyos mértékig mégis félrevezető. A klímaváltozás oka nem akármiféle emberi tevékenység, hanem az emberi tevékenységek egy meghatározott köre, amely rendkívül speciális történeti körülmények között jött létre, és amelynek fennmaradása is kontingens feltételekhez kötött. Ez az emberi tevékenység elsődlegesen a fosszilis tüzelőanyagok ipari mértékű kitermelése és elégetése, ezen keresztül pedig üvegházhatású gázok légkörbe juttatása. Ha az emberi történelem egészét vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy ez a tevékenységforma nem általános jellemzője az emberi létnek, hanem csakis nagyon speciális körülmények között jön létre és marad fenn.

E speciális körülmény a kapitalista gazdaság megjelenése és uralkodóvá válása előbb Európában, majd az egész világon. A kapitalizmus 18. századi európai térnyerése teremti meg az igényt az áruk minden korábbinál jelentősebb, ipari mértékű termelésére és szállítására. Erre az igényre válaszul indul robbanásszerű fejlődésnek a gépesítés a 19. század elején, amelynek, hogy a kialakuló kapitalista világgazdaság szükségleteivel lépést tartson, egy olyan energiaforrásra van szüksége, amely viszonylagos könnyedséggel kinyerhető, beszerezhető, egyszerűen tárolható és szállítható – tehát a világ távoli részeire is probléma nélkül eljuttatható –, és amelynek elérhetősége nem függ olyan esetlegességektől, mint az időjárás viszontagságai, az eső, a szél, a napsütés mértéke – elvégre a gyáraknak minden körülmények között üzemelnie kell. Ezeket az igényeket a 19. század elejétől kezdve elsődlegesen a fosszilis tüzelőanyagok elégítették ki, amelyektől a világgazdaság egésze fokozatosan függővé vált.

Aligha véletlen tehát, hogy a bolygó melegedését az ipari forradalom előtti átlaghőmérsékletekhez mérjük, és aligha gondolhatjuk, hogy maga az ipari forradalom független lenne a kapitalizmus térhódításától. Meg lehet azonban, hogy a kapitalizmus képes megoldást találni a saját maga által okozott problémára. Elvégre a klímaváltozás elleni küzdelem komoly innovációt követel úgy az energiatermelés szűkebb területén, mint a gazda ságszervezésben általában. A kapitalizmus pedig közismerten kiváló innovációs képességgel bír – egyebek mellett ebben állna előnye a lassú és a hirtelen felmerülő új helyzetekre reagálni képtelen tervgazdasággal szemben.

Valóban, a tapasztalat mintha azt mutatná, hogy az elmúlt évtizedekben a megújuló energiaforrások felhasználása egyre olcsóbbá és hatékonyabbá válik, egyre több befektetés irányul a hatékony klímatechnológiák kifejlesztésére – gondoljuk csak meg, micsoda összegekkel járul hozzá ezekhez a kutatásokhoz Bill Gates és sok hozzá hasonló milliomos –, és amint a közvélemény is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a klímaváltozás ügye felé, úgy egyre több és több vállalatnak éri meg a tevékenységét klímatudatos módon folytatni.

Fotó: Freepik.com