Kényszerű és hasznos – stratégiai hangsúlyváltás, válaszul a jogállamiság rombolására

Kapronczay Stefánia

A második Orbán-kormány hivatalba lépése, 2010 óta gyökeresen átalakultak a civil, azon belül is egyes jogvédő szervezetek tevékenységei.

2005-ben gyakornokként kezdtem a munkát a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szervezetnél, 2013 óta a TASZ vezetőjeként dolgozom. Ezalatt a 15 év alatt, bár a szervezet alaptevékenységei nem változtak, teljesen átalakult az arány (1) a jogsegély és a stratégiai pereskedés, (2) a döntéshozóknak célzott tanácsadás és (3) a polgárok jogtudatosítását célzó tevékenységek között.

2010 óta egyre szűkültek az érdekérvényesítés csatornái a kormánynál és az állami szerveknél, illetve a kormány fokozatosan erősödő kampányba kezdett a független civil szervezetekkel szemben, ideértve a lejáratást célzó retorikát és az adminisztratív eljárásokat, sőt a jogszabályalkotást is. Ezek miatt a TASZ 2010 óta fokozatosan, 2013 óta tudatosan megerősítette két tevékenységét, a jogsegélyezést és a rendszerszintű változások elérését célul kitűző stratégiai pereskedést, valamint a polgárok jogtudatosságát növelő és közéleti aktivitását élénkítő tevékenységeit. Ez a stratégiai döntés hozzájárult a szervezet legitimitásának növekedéséhez, illetve a stabil demokráciához nélkülözhetetlen közéletileg aktív polgárság megerősítéséhez. Ezzel a szervezet képes a legitimitását megkérdőjelező kormányzati fellépés hatásait érdemben csökkenteni, valamint közép- és hosszú távon hozzájárulni a demokratikus értékekért kiálló polgárság megerősödéséhez.

Ebben az írásban a 2010 óta hatalmon lévő kormány és a közpolitikai célokat megfogalmazó, a kormány munkájával kapcsolatban kritikus szervezetek viszonyát elemzem egy jogvédő szervezet vezetőjének szempontjából.

*

Amikor 2005-ben elkezdtem a TASZ-nál dolgozni, az egyik első feladatom volt összesíteni a TASZ jogszabály-módosításokról írott véleményeinek hatását. Akkor a szervezet rendszeresen bocsátott ki állásfoglalásokat, amelyekben új jogszabályok vagy jogszabály-módosítások tartalmát elemezte alapjogi szempontból, és javaslatokat tett a parlamenti képviselőknek a szabadságjogok védelmét szolgáló szabályozás elfogadása érdekében.

Ezekben az elemzésekben azt vizsgáltuk, milyen gyakran idézték a parlamenti viták során a TASZ álláspontját és hány esetben született annak megfelelő módosítás. Ekkoriban gyakran vettünk részt előzetes társadalmi egyeztetéseken, a parlamenti beterjesztés előtt a minisztériumok által közzétett jogszabály-tervezetekre írásban tudtunk véleményt benyújtani, nemritkán ezt követően személyesen egyeztettünk a döntéshozókkal. Az úgynevezett TASZ-álláspontokat tördelve, gyakran kinyomtatva, postai úton juttattuk el a parlamenti képviselőknek. A puszta tény, hogy volt értelme ilyen elemzéseket készíteni, mutatja, hogy azóta mennyire megváltoztak a viszonyok. Hiszen ma is készítünk véleményeket szabadságjogi szempontból fontos jogszabály-változásokról, de ezeknek a fókuszában már nem a döntéshozók meggyőzése áll. Ma már az elemzések kettős célt szolgálnak: egyrészt szabadságjogi szempontból elemzik a szélesebb közönség számára a jogszabályokat, másrészt a polgárok számára kívánunk információt adni ily módon arról, hogy az új szabályok által meghatározott körülmények között miként tudják a jogaikat gyakorolni.

A TASZ honlapjának tanúsága szerint legalább hat esetben írtunk nyílt levelet Gyurcsány Ferencnek miniszterelnöksége idején, és a kormány több minisztere is kapott ilyen leveleket a TASZ-tól. A levelekre a legtöbb esetben választ is kaptunk, a komoly nézetkülönbségek ellenére. 2010 óta leszoktunk arról, hogy a miniszterelnökkel levelezni próbáljunk, sőt mára szinte kikopott az eszköztárunkból a találkozás minisztériumi alkalmazottakkal vagy kormánypárti parlamenti képviselőkkel. Ezzel szemben többszörösére nőtt a peres ügyeink száma, aminek kisebb mértékben az az oka, hogy nőtt a szervezet által képviselt témák száma, például az oktatáshoz való joggal vagy a szociális ellátásokkal kapcsolatos jogsértések témájával.

A peres ügyek számának növekedése mögött tudatos stratégiai hangsúlyváltás áll. Míg 2013-ban még csak 700 megkeresés érkezett a jogsegélyszolgálatunkhoz, az elmúlt években már 2500-3000 volt az éves átlag.

A koronavírus-járvány is megmutatta, mekkora szükség van az ingyenes jogi útmutatásra, mert csak a koronavírussal kapcsolatos intézkedések tárgyában 2000 megkeresés érkezett hozzánk eddig az idei év során.

Az elmúlt hét évben több mint a duplájára nőtt a peres ügyeink száma: míg 2014-ben 82 egyedi ügyben nyújtottunk képviseletet, addig a 2019-es évben már 167 egyedi ügyben védték a TASZ ügyvédei ingyen az ügyfeleinket.1

A TASZ úgynevezett stratégiai pereskedést végez, vagyis az elindított jogi eljárásokkal valamilyen, általában rendszerszintű jogsértés kiküszöbölése a cél. Tehát nemcsak az adott állampolgár ügyét kívánják megoldani, hanem az egyedi ügyeken túlmutató társadalmi jelentőségük is van. Ezért minden ilyen ügyhöz komplex kommunikációs stratégiát is felépítünk.

A kommunikáció célja az elérni kívánt társadalmi hatás magyarázata, illetve a társadalmi hatás kiváltása érdekében kulcsfontosságú célközönség elérése. Emiatt a kommunikáció fokozatosan vált a TASZ egyik fő tevékenységévé, melynek célja a rendszerszintű társadalmi problémák megoldása érdekében a polgárok mobilizálása.

A jogsegélyezés és a pereskedés, valamint a jogtudatosítást célzó képzések melletti tudatos törekvésünk az is, hogy valóban országos szervezetté váljunk, regionális irodákon keresztül egyre több polgár számára tegyük a jogvédelmet elérhetővé. Mindezen törekvések természetes és tudatosan várt velejárója, hogy pontosabb és mélyrehatóbb tapasztalatunk lesz a polgárok problémáiról, az őket érő jogsértésekről. Az elmúlt években ennek köszönhetően folyamatosan változott a szervezet által képviselt témák, ügyek összetétele. A jövőben is reagálni fogunk a polgárok igényeire, és ezeket alapító elveinkkel összhangban beépítjük a tevékenységünkbe.

A stratégiai hangsúlyváltás kiváltója elsősorban az érdekérvényesítési csatornák beszűkülése, a független intézmények autonómiájának felszámolása és a jogállamiság szintjének folyamatos romlása volt. Ezt a folyamatot erősítette tovább a kormány retorikája, valamint adminisztratív és jogi támadásai a független civil szervezetek ellen. Ezek olyan környezetet teremtettek, amelyben a független civil szervezetek és az állami döntéshozók között gyakorlatilag megszűnt a párbeszéd, saját szakmai tapasztalatunkra és a hozzánk forduló állampolgárok tapasztalataira alapozott álláspontunk meghallgatása, figyelembevétele helyett folyamatosan e vélemények – a vélemény megfogalmazóján keresztüli – diszkreditálása történik. A kormány célkitűzése, hogy a demokrácia díszleteit megtartva változatos eszközökkel ellehetetlenítse mindazokat az egyéneket, intézményeket, szervezeteket, akik és amelyek korlátozhatnák hatalmát. Úgy tűnik, a kormány olyasféle ajánlatot tesz a társadalomnak, hogy a véleményszabadság önkéntes korlátozása mellett minimális stabilitást nyújt a polgárok számára. Ilyen keretben értelmezhető a független civil szervezetek elleni kormányzati fellépés is, hiszen a semlegesség alig valamit elfedő maszkja mögött az a nyilvánvaló szándék rejtőzik, hogy a kormány teljesítményéről kritikát megfogalmazó, az állampolgárok érdekeit felhangosító és közpolitikai követeléseket megfogalmazó szervezetek hatását gyengítse. A civilek elleni fellépés egyik fontos és szimbolikus állomása volt a „külföldről támogatott szervezetek” átláthatóságáról szóló törvény (civilellenes törvény) elfogadása, amely nagyon hasonlít az orosz idegenügynök-törvényre. A magyar civilellenes törvényről azóta az Európai Bíróság mondta ki, hogy sérti az európai uniós jogot. A bíróság ítélete a törvény valódi célját is problematikusnak találta, ugyanis megállapította, hogy alkalmas bizalmatlan légkör megteremtésére az érintett szervezetek körül.

A bíróság döntése értelmében a kormánynak azonnal meg kell szüntetnie az uniós jog sérelmét, ám számos jel arra utal, hogy a kormány nem fog felhagyni a szervezetek jogszabályi fenyegetésével. Erre utalnak az ítéletre adott kormányzati reakciók,2 a kormányközeli XXI. Század Intézet civil szervezetekről szóló elemzése,3 valamint az, hogy ezt az elemzést a teljes kormánypárti médiabirodalom feldolgozta. Nagy Ervin elemzésében kevés új érv hangzik el a kormány politikájának alátámasztására, mégis fontos abból a szempontból, hogy összegzi a kormányoldal civilekkel kapcsolatos álláspontját. A következőkben az egyik leggyakrabban visszatérő érvre fogok reagálni.

Nemcsak ebben az elemzésben, hanem kormánypárti politikusoktól is gyakran elhangzik, hogy Magyarországon több tízezer civil szervezet működik, s nekik csak néhány tucattal van vitájuk. Ez az érv azért hamis, mert a civil szervezetek egyik lényegi ismérvét vitatja el. A civil szervezetek polgárok önkéntes, változatos célokra és tevékenységre létrehozott szerveződései, amelyek függetlenek az államtól, nem a tagok gazdagodását szolgálják és céljaik túlmutatnak a létrehozókon, valamilyen közös vagy közcél megvalósulását szolgálják. A civil szervezetek létrehozásához fűződő jogból, vagyis az egyesülési szabadságból következik, hogy a célt és a tevékenységet az alapítók határozzák meg, a törvény csak szűk körben korlátozhatja azt.

Ez a véleményszabadság egyik speciális eseteként is értelmezhető, különösen azoknak a civil szervezeteknek az esetében, amelyeknél a tagok azért hozzák létre a szervezetet, hogy közpolitikai kérdésekben nyilvánuljanak meg. Az egyesülési jog és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető jogok, amelyet csak akkor lehet korlátozni, ha egy másik alapvető jog vagy alkotmányos érték védelme másképpen nem érhető el, és akkor is csak arányosan, tehát a korlátozás céljának megvalósulásához elegendő legenyhébb eszközt kell választania a jogalkotónak. Civil szervezet így nem hozható létre bűncselekmény elkövetésére vagy az állami hatalom erőszakos megszerzésére, továbbá az egyesülési szabadság gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. De ezeken túl a szervezetek változatos céljai nem korlátozhatók, mert az az egyesülési szabadságot sértené.

Ilyen például az a korlátozás, ami az átláthatóság ürügyén plusz regisztrációs kötelezettséget és egy megbélyegző névkiegészítés feltüntetését írja elő bizonyos szervezetek számára. Ezt tartalmazza a civilellenes törvény, ahogyan az Európai Unió Bírósága is megállapította az ítéletében. A kormánypárti politikusok és kormányközeli elemző intézetek munkatársai részéről elhangzó érv, amely a közpolitikai célokat kitűző szervezetek esetén idézőjelbe teszi a civilséget, elvitatja az egyesülési szabadság lényegét.

Az idézett elemzés többször is politikai célok képviseletét rója fel a civilellenes törvénnyel szemben fellépő szervezeteknek, holott nincs szó semmi egyébről, mint arról, hogy az érintett szervezetek közpolitikai célok elérésért dolgoznak. Megjegyzendő az is, hogy a magyarok szerint egy tízes skálán kifejezve 7-es fontosságú, hogy a civil szervezetek kifejezzék álláspontjukat országos közéleti kérdésekben, illetve hogy javaslatokat, tanácsokat fogalmazzanak meg politikusok, állami intézmények számára.4

Ez a tevékenység nem eshet korlátozás alá, mert az az egyesülési jog alkotmányellenes korlátozása lenne, amely a polgárokat abban korlátozná, hogy véleményüket ilyen formában is kifejezzék. Érdemben nem különbözik ez egy olyan önkényes korlátozástól, ami azt tiltaná, hogy például horgászati célokra lehessen egyesületet létrehozni. Így azok a megnyilvánulások, amelyek a közpolitikai célokért dolgozó szervezetek civil mivoltát vonják kétségbe, önkényes szabadságkorlátozásra tesznek javaslatot.

*

A TASZ fent leírt stratégiai hangsúlyváltása tehát egyszerre fakad a jogállamiság fokozatos rombolása miatti kényszerből, de valójában a szervezet közérdekű céljának, az alapvető jogok ismeretének és tiszteletben tartásának előremozdításán keresztül a demokratikus kultúra, a közéleti aktivitás megerősítéséhez is hozzájárul. Erre pedig azért van nagy szükség, mert annak ellenére, hogy a civil szervezetek feladatai között a polgárok elismerik a közéleti kérdésekről való véleményformálás létjogosultságát, maguk ebből alig vállalnak részt. Sokatmondó, hogy a már idézett Political Capital-kutatás szerint a magyar lakosság mindössze ötöde ajánlotta fel személyi jövedelemadója egy százalékát civil szervezetnek, holott ez a támogatás egyszerű és az állampolgár számára extraköltséggel nem járó módja. Tizenkét százalék adott pénzbeli adományt különböző szervezetnek és mindössze hét százalék önkénteskedett. Szintén egy számjegyű a százalékos aránya azoknak, akik most vagy korábban civil szervezet tagjai voltak. A polgároknak eszerint kevés közvetlen élményük van a civil szervezetekről. Ezeket a számokat jelzésnek tekinthetjük arra vonatkozóan is, mennyire korlátozott az egyén életén túlmutató közéleti aktivitás elterjedtsége. Sőt hasonlóan a kelet-európai országokhoz, meglehetősen nagy a bizalmatlanság a közintézményekkel, de még a civil szervezetekkel szemben is, összehasonlítva a nyugat-európai országokkal.5

A TASZ stratégiai hangsúlyváltásával előtérbe kerülő tevékenységek részben éppen azt szolgálják, hogy a kormány által elvárt magatartással, a hallgatással szemben a polgárok egyre szélesedő köre tapasztalja meg jogai gyakorlásának erejét, azt, hogy az alapvető jogok az ő érdekeinek védelmét is jelentik. Víziónk szerint ez hozzájárul az állampolgári passzivitás csökkentéséhez, ahhoz, hogy egyre többen érezzék saját ügyüknek közügyeinket. Ezzel pedig a jogállamiság mostani helyzetéhez vezető problémát, a polgárok aktivitásának hiányát is kezeljük, így válik a kényszerű egyben hasznossá is.

1 TASZ éves jelentések 2013–2019: https://tasz.hu/cikkek/eves-jelentesek-annual-reports.

2 Varga Judit: Az Európai Bíróság megerősítette a civiltörvény jogszerűségét, 24.hu, 2020. június 18.

3 Nagy Ervin, Kívülről befolyásolt „civilek”, XXI. Század Intézet, 2020. június 29., https://www.xxiszazadintezet.hu/kivulrol-befolyasolt-civilek.

4 Civil szervezetek társadalmi megítélése. Kutatási jelentés, Political Capital – Civilizáció koalíció, 2020. február, 8–9., https://politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/civil_szervezetek_tarsadalmi_megitelese_kutatasi_jelentes_20200220.pdf

 5 Civil Society in Central and Eastern Europe: Challenges and Opportunities, szerk. Vandor, Peter, Traxler, Nicole, Millerand, Reinhard, Meyer, Michael, Erste Stiftung, Bécs, 2017, 22., http://www.erstestiftung.org/en/publication/civil-society-in-cee.

Az írás az Ellensúly 2020/1-2. számában jelent meg. Az Ellensúlyra előfizethet az ellensuly.hu/elofizetes oldalon.

Fotó: Freepik.com