Kell-e olvasni Carl Schmittet a járvány alatt?

Techet Péter

A német jogász, akit sokan csak a hitleri hatalom mellett betöltött „koronajogászi” minőségében ismernek, közjogelméletében valóban olyan fogalmakkal dolgozott, amelyek esetében a rendkívüli helyzet központi jelentőséggel bír. 

A rendkívüli helyzet az, amiben a legélesebben megmutatkozik Carl Schmitt és Hans Kelsen jogelméletének különbsége. Kelsennél a jog és az állam eleve azonos, ekként semmiképp nem válhatnak ketté, érdekeik nem kerülhetnek szembe egymással. Schmittnél viszont éppen a rendkívüli helyzet az az állapot, amikor az állami érdek a jogot megkerülve érvényesítendő – ami azt is jelenti: Schmitt szerint van a jogtól függetlenül egy olyan állami entitás, amely saját (a jogtól függetleníthető) érdekét saját (a joggal is szembekerülhető) akaratával védheti meg. Gyakorlatilag ezt jelenti a schmitti szuverenitásfogalom.  (…) Mivel az állami akarat (a homogenitást megteremtő politikai döntés) a jogrendszer megszületésének előfeltétele, egyértelmű, hogy Schmitt számára – ahogy a német közjogtudomány többsége számára is a mai napig – az állam és a jog nem azonos, az állam a jogrendszer felett, mögött lévő akarat. Ez azt is jelenti, hogy az állam érdeke a jogtól különválasztottan is elgondolható, éppen ezért – és itt jön a képbe a kivételes állapot schmitti fogalma – bizonyos helyzetekben az állami akarat saját érdekeinek, céljainak megvalósítása érdekében túlléphet a jogrendszeren.

Hans Kelsen számára viszont, aki az államot – legalábbis normatív értelemben – kizárólag a jogrendszerrel azonosította, egy olyan helyzet, amelyben az állam és a jog mást „akar”, fogalmilag elképzelhetetlen, elvégre nála nincs semmi olyan „állami”, ami a jogtól független lenne, „afelett”, „amögött” létezne. Éppen ezen okból vetette el Kelsen a szuverenitást is, mondván: ez minden jogrendszer sajátossága. De abbéli értelmében, ahogy kialakult és ahogy egyesek ma is használják (mármint az „állam” valamiféle „politikai”, azaz a jogrendszeren túlnyúló hatalmaként), értelmetlen, elvégre az állam és a jogrendszer egymás szinonimái; ha mindehhez hozzávesszük még a szuverenitás kifejezést is, akkor legfeljebb egy harmadik szinonimát kapunk ugyanazon jelenségre, azaz magára a jogrendszerre.

Schmitt azonban, mint láttuk, teljességgel elvetette az állam és a jog összemosását, ugyanis szerinte – és tegyük hozzá: ebben igaza is volt – az állam és a jog azonosítása, ekként a „politikai hatalom” és a „szuverenitás” fogalmának dekonstruálása – mintha azok nem mást jelentenének, mint a jogot magát – kizárja a jog megszületésének kérdését a megválaszolható kérdések köréből. Elvégre ha csak a jogrendszer van – amint Kelsen állítja –, és minden más fogalom, amely Schmittnél éppen a jogrendszer mögötti tényleges hatalmi-politikai helyzetre utalna (szuverenitás stb.), felesleges – amint Kelsen szintén állítja –, akkor az a kérdés, hogy miért és hogyan jön létre a jogrendszer, nem válaszolható meg. A kelseni jogtudomány számára fogalmilag leírhatatlan marad a jogrendszer létrejöttének sohasem normatív, hanem nagyon is faktuális, politikai folyamata. Kelsen persze tudta, hogy az ő jogelmélete a már kész, már érvényes jogot és annak működését, akár annak – ahogy a joglépcsőelméletben tette – belső politikai dinamizmusát képes leírni, miközben nem tagadta, hogy a jog létrejöttének folyamata politikai akaratokról szól. Kelsen „tiszta jogtana” nem rendelkezik fogalmi és módszertani apparátussal a jog mögötti politikai akaratok észlelésére és leírására, ennyiben Carl Schmitt jogelmélete valóban szélesebb és valósabb képét adja a jog egészének (beleértve annak határhelyzeteit is). Schmitt jogelmélete ugyanis – elvégre ő nem vette annyira szigorúan a Sein és a Sollen szétválasztását – a jog létrejöttének Sein folyamatát a jog egészének elemzésébe is bevonta. Így jött létre az a konstrukció, amelyben az állam oka egy politikai döntés (tény), és ezen állam, ha érdeke úgy kívánja, túlléphet a maga által tételezett (de önmagával nem teljességgel azonos) jogrendszeren. 

A teljes tanulmányt elolvashatja az Ellensúly 2020/1-2. számában, amely megrendelhető ezen a linken: https://ellensuly.hu/elofizetes/