Civil szervezetek kormányzati nyomás alatt

Móra Veronika

A civil szektort közvetlenül érintő első, nagyobb nyilvánosságot kapott „botrány”, a 2014-es választások után közvetlenül kirobbant Norvég Alap-ügy is persze a pénzről szólt: arról, működhet-e Magyarországon a kormány által közvetlenül nem befolyásolható, független pénzosztási mechanizmus, amelyben – többek között – jogvédő, női jogi, antikorrupciós és „sötétzöld” szervezetek is támogatáshoz juthatnak. A közel másfél éves konfliktussorozat olyan kommunikációs támadásokkal és médiabeli lejáratásokkal indult, amelyekhez hasonlókkal a mai napig rendszeresen élnek fideszes politikusok és a kormánypropaganda – csak most éppen a Soros-hálózat a jellemző hívószó –, és amelyek ellen jogvédő szervezetek már számtalan személyiségi jogi pert nyertek.

A kormányzati kommunikáció ebben az időben kezdte el a civil szektort felosztani jó és rossz szervezetekre, kijelölve egyben azok helyét és feladatát a társadalomban. Előbbi kategóriába a szűk értelemben vett hagyományos jótékonysági és szabadidős szervezetek esnek, utóbbiba pedig mindenki más, különösen azok, amelyek ügyeket képviselnek, nyilvánosan megszólalnak, netán bírálatot fogalmaznak meg a kormányzati intézkedésekkel szemben.

A következő szintet a hatósági zaklatások jelentették: a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, majd később az adóhatóság végzett (kétes jogalappal) vizsgálatokat a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő, illetve abból részesülő szervezeteknél. Mint később kiderült, indokolatlanul, hiszen a hosszas nyomozás ellenére elmarasztalások, bírságok nem születtek. Ezzel párhuzamosan fokozatosan megszűnt a párbeszéd a független civil szervezetek és a kormányzati szervek között. Az egyeztetés korábbi intézményes formáit (különböző bizottságok, kerekasztalok) megszüntették, ha erre nem volt lehetőség, kiüresítették, formálissá tették. Arra is volt példa, hogy maguk a civilek álltak fel, vállalhatatlannak találva a további részvételt (például az antikorrupciós munkacsoportban).

Más hagyományos eszközök – petíciók, aláírásgyűjtések, utcai megmozdulások – süket fülekre találtak, válasz nélkül maradtak. Ha esetleg sikerült is a minisztériumok alsóbb szintjeivel kapcsolatot kialakítani, fenntartani, az eredmények sokszor elakadtak (vagy akár visszájukra fordultak) a magasabb politikai szinteken.

A közérdekű adatok igénylésének több jogszabály-módosítás révén történő megnehezítése (a visszaélésszerű adatigénylés fogalmának bevezetése, a kivételek körének bővítése, a költségtérítés megemelése stb.) szintén rontotta a civil érdekérvényesítés esélyeit. A kormányzati és civil együttműködés sorsát illetően jelzésértékű volt, amikor 2016-ban a kormány kilépett a Nyílt Kormányzás Partnerség nevű nemzetközi kezdeményezésből, amelyhez négy évvel korábban éppen a civilek, köztük az Ökotárs Alapítvány javaslatára csatlakozott. (…)

Jóllehet a hazai civil szervezetek zöme eddig sikeresen túlélte a támadásokat és korlátozásokat, azok nyomot hagytak a szektoron. Ironikus módon nem elsősorban a „kipécézett” nagy, országos, például jogvédő szervezeteket sújtották a következmények – ezek még meg is tudtak erősödni az elmúlt néhány évben, a maguk javára fordítva a kéretlenül kapott nyilvánosságot. Sokkal inkább a kisebb, helyi, az önkormányzatoktól és intézményektől függő szervezetekre hatott a megfélemlítés. Ezek a csoportok megtanulták, hogyan lehet működni a NER feltételei között, és miközben végzik megszokott tevékenységüket, igyekeznek nem felhívni magukra a figyelmet, belesimulnak a helyi közéletbe, távolságot tartanak a „nem kívánatos” szervezetektől. Összefügg ez persze a több évtizedes „mi nem politizálunk” civil mantrával is. Miközben sokan még ma is ezt ismételgetik, az elmúlt években egyértelművé vált, hogy hiába nem politizálnak a civilek, ha a politika „civilezik”: benyomul, rátelepszik a civil térre is. A leginkább szorongatott szervezetekben már megszületett ez a felismerés és ennek nyomán a válasz, ami a markánsabb, határozottabb kiállás, a közpolitikában való részvétel kimondott vállalása. Mások viszont még ma is inkább struccpolitikát folytatnak.”

Az Ellensúly magazinra előfizethet itt: https://ellensuly.hu/elofizetes/

Fotó: Freepik.com