A Mogul hagyatéka

Donald Trump elnöksége és hatása az elnöki intézményre

Unger Anna

Elbűvölő, hiszen annyira különbözik minden eddigitől, remélem, megérem a végét, hogy megírhassam – mondta kollégájának Fred Greenstein amerikai elnökséget és elnököket kutató politológus, a tématerület egyik legmeghatározóbb tudósa az Egyesült Államok 45. elnökének, Donald Trumpnak a hatalomra kerülése után.

Greenstein 2018-ban elhunyt, így legendás könyve (The Presidential Difference. Leadership Style from FDR to Clinton) újabb, Trumpról szóló fejezettel már nem bővülhet. Az viszont biztos, hogy a magának a Mogul titkosszolgálati kódnevet választó elnök négy éve rengeteg új fejezettel gazdagítja majd a presidency amúgy is jelentős irodalmát. Akár kivétel marad, akár ez lesz az új norma, biztosra vehető, hogy Donald Trump elnöksége különös és ezért fontos időszak az amerikai politikában. (…)

Trump és szavazótábora szerint minden bizonnyal sikerült teljesíteni legfőbb ígéretét, hiszen a 2020-as elnökválasztási kampányban már a Keep America Great! szlogen volt a legfőbb elnöki üzenet (ezért aztán Trump különösebb szakpolitikai programokra idén nem is pazarolta idejét), tehát Amerikát sikerült naggyá tenni, már csak meg is kell tartani e nagyságban. A Make America Great Again! (MAGA) szlogen kellően bombasztikus és semmitmondó volt ahhoz, hogy ne kelljen részletezni; ugyanakkor kellően inkluzív, hiszen azt Trump sosem árulta el, pontosan melyik az az időszak az amerikai történelemben, amihez vissza akar térni, így aztán mindenki arra gondolhatott, amelyikre csak akart. Egy felmérés, amely megpróbált a legfőbb üzenetnek pontosabb értelmet adni, végül arra jutott, hogy a választók szerint ez egyrészt az 1950-es évekre, másrészt 2000-re tehető.

De kiderült a kutatásból az is, hogy a személyes preferenciákat nagyban meghatározta a válaszadók életkora: eltekintve az 1960-as években születettektől, akiknek kamaszkorát az 1970-es évek gazdasági válsága határozta meg, a válaszolók Amerika „nagy” korszakát – nem meglepő módon – rendszerint a kamasz- és fiatalkorukra tették.

A MAGA esetleges sikerét leszámítva azonban kevés dolgot sikerült az elnöknek 2016-os kampányígéreteiből megvalósítania. Nem épült fel sem mexikói pénzből, sem másból a „nagy, gyönyörű fal” a mexikói határon. Nem sikerült „lecsapolni a mocsarat”: a kongresszusi hivatalviselést a Szenátus esetében két, a Képviselőház esetében hat ciklusra (12-12 évre) korlátozó elképzelésből (term limit) szintén nem lett semmi. A 2018-as félidős választások eredményei alapján pedig azt mondhatjuk, hogy maguk a választók sem feltétlenül tartották ezt fontosnak: a Szenátusban 84,4 százalék, míg a Képviselőházban 91 százalék volt az újraválasztási arány a mandátumukért újraindulók esetében, ami még akkor is igen magas szám, ha tudjuk, hogy a képviselők mintegy nyolcada nem jelöltette magát újra. (…)

Az ígéretek egy része viszont teljesült: lett (igaz, csak a tehetőseknek kedvező) adócsökkentés, kezdetét vette az America First!, azaz az Egyesült Államok kivonult a globális klímamegállapodásból, jelentősen szigorították a bevándorlási szabályokat és ellenőrzést, és általában is elmondható, hogy Amerika Trump elnöksége alatt kevésbé működött a „világ csendőreként”, sokkal inkább próbált közvetítő félként. (…)

A volt elnökök memoárjai, valamint a presidency irodalom alapján egy elnöknek leginkább türelemre és meggyőzőképességre van szüksége. Fred Greenstein az érzelmi intelligenciát tartotta a legfontosabb elnöki képességnek: ennek hiányát semmilyen más képesség vagy felkészültség nem pótolja. Donald Trump kapcsán aligha ez a három tulajdonság jut eszünkbe elsőként, és ezek meglétét elnöksége sem igazolta különösebben. (…)

Ugyancsak a gesztus- és empátiahiányos elnökséget illusztrálja az a tény, hogy Donald Trump elnökségének négy éve során egyetlen kivételtől eltekintve sohasem kereste hivatali elődeit, velük semmilyen érdemi kapcsolatot nem tartott fenn. Az egyetlen kivétel Jimmy Carter volt, akit Trump a kínai–amerikai kereskedelmi konfliktusok kapcsán egy alkalommal telefonon megkeresett, de nem annyira tanácsot kért, mint inkább egyfajta tájékoztatást adott a volt elnöknek. Van annak jelentősége, hogy a hivatalban lévő elnök az exek támogatását, tanácsát kéri. Ez egyrészt jelzi az alkotmányos intézmény kontinuitását, a pártok feletti együttműködés és az egymás felé való nyitottság jelentőségét, már azontúl, hogy a volt elnökök sokszor tudnak fontos ügyekben az épp hivatalban lévő segítségére lenni.

Az elnökök klubjának számos íratlan szabálya van. Ezek közül az egyik, hogy a hivatalban lévő elnököt elődei nem támadják – csak ha nagyon muszáj, tenné hozzá rögtön Jimmy Carter, aki ezt több utódjával is megtette, és „büntetése” rendre a többiek látványos távolságtartása lett. De legalább ennyire fontos, hogy a hivatalban lévő elnök sem támadja a Fehér Ház korábbi lakóit. Pontosabban nem támadta, amíg Donald Trump hivatalba nem lépett. Ő azonban – elődeivel ellentétben – minden még élő korábbi elnökről tudott valami kifejezetten rosszat vagy támadót mondani, mintha az ő hibáik vagy tévedéseik mentenék saját elnöksége kudarcait.

A teljes cikket az Ellensúly 2020/3-4. összevont számában olvashatják. Az Ellensúly – ingyenes postázással – megrendelhető az ellensuly.hu/elofizetes oldalon.