A lengyel vétó

SCHMIDT ANDREA

Lengyelország és Magyarország 2020 őszén vétóval fenyegette meg az Európai Bizottságot, komoly akadályt gördítve az Európai Unió 2021–2027 közötti költségvetésének elfogadása, valamint a Covid–19-járvány okozta gazdasági károk enyhítésére szolgáló helyreállítási alap életbe léptetése elé. A két országgal szembeni fellépést tekintve az Európai Unió maga is vizsgázott, hiszen a jogállamiság kérdéséhez kötött feltételekkel az integráció egyik alapértékét érte fenyegetés. Az alábbi elemzés célja a lengyel vétó okainak, körülményeinek, valamint a visszavonás hátterének vizsgálata.

A vétóhoz vezető út: a lengyel kormány belső ellentmondásai

A jogállamiság feltételeinek megsértése miatt Lengyelország 2017 óta az Európai Bizottság vizsgálatainak kereszttüzében áll. A bizottság 2017 decemberében kezdeményezte az eljárást, mert úgy vélte, veszélyben van a lengyel igazságszolgáltatás függetlensége. Az Európai Parlament egy 2018 márciusában elfogadott állásfoglalásában szintén egyetértett a jogállamiság kérdésében megfogalmazott kritikával.

Hazánk és Lengyelország nagy utat tett meg az elmúlt harminc évben, mire sikerült az Európai Unió fekete bárányaivá válniuk. A rendszerváltás időszakában mindkét országot nemcsak a gazdasági nyitottság miatt értékelték nagyra, hanem a demokrácia, a pluralizmus és a jogállamiság iskolapéldájának is tekintették. A rendszerváltás idején nem volt kétség afelől, hogy mindkét ország a nyugati orientációt választja, minden közép- és kelet-európai polgár közös szándéka a nyugati értékek átvétele volt. Napjainkban térségünkben mégis e két országban szorulnak vissza a demokratikus értékek, és éppen azokat az intézményeket kezdték felszámolni, amelyeknek a működése a térségben egykoron mintaadónak bizonyult.

 Lengyelországot 2015-ig, a Polgári Platform hétéves kormányzásának végéig éppen Magyarországgal, illetve a másik két visegrádi országgal állították szembe és emlegették a „modern demokrácia védőbástyájaként”, az Európai Unió „jó tanulójaként”. A 2008-as pénzügyi, majd az azt követő gazdasági válság sem lökte recesszióba az országot, és a „sikeres és modernizálódó Lengyelország” narratívának köszönhetően a Polgári Platform megtartotta hatalmát. Ezek a kedvező változások ugyanakkor alig érintették a szociális ellátórendszert és az egészségügyet. Ezt a nyitott kérdést tudta 2015-ben a választási győzelemre készülő Jarosław Kaczyński által vezetett Jog és Igazságosság Párt (PiS) kihasználni. Politikai programját a rendszerváltás során alkalmazott sokkterápia kritikájára, a liberális gazdaságpolitika elleni támadásra, valamint a lengyel társadalomnak a rendszerváltás során – szerintük – magára hagyott, abból nem profitáló, elsősorban vidéki rétegére építette.

A jelenlegi lengyel rezsimet a magyarhoz hasonlóan számos jelzővel szokták illetni: nevezik hibrid rezsimnek, a weberi plebiszciter vezérdemokrácia magyar mintájához is hasonlítják, de a cezarista politikai uralomtípushoz is sorolják. A 2005 és 2007 között kormányfői szerepet betöltő Jarosław Kaczyński 2011-ben, a számára elvesztett választás éjszakáján Orbán Viktor Magyarországával példálózott, amikor kijelentette: „Mélyen meg vagyok győződve, hogy eljön az a nap, amikor sikerül nekünk, és Varsó olyan lesz, mint Budapest. Előbb-utóbb győzünk, mert nekünk van igazunk.” A PiS 2015-ös hatalomra kerülése óta a lengyel társadalom Európa egyik leginkább polarizált társadalmává vált, ami a 2018-as önkormányzati és az egy évvel későbbi parlamenti választás, valamint az elmúlt évi köztársaságielnök-választás eredményeiben is megmutatkozott.

 A Freedom House évente közzétett demokráciajelentése Lengyelországot 2020-ban félig szilárd demokráciának nevezi, s ugyan a százpontos skálán 65 pontot ért el, azaz lényegesen kedvezőbb helyen állt, mint a 49 pontot elért, hibrid rezsimként jellemzett Magyarország, előző évi pozíciójához képest rontott. A jelentés szerint a kedvezőtlen folyamat a PiS-kormány 2015-ös hatalomátvételével kezdődött, majd a médiatörvénnyel és a bíróságok függetlenségével kapcsolatos fejleményekkel folytatódott. Az előbbit a kormánypárt úgy módosította, hogy az úgynevezett „kis médiatörvény lehetővé tette az állami televízió és rádió vezetőjének leváltását, a politikai vezetés iránt lojális új jelölteket pedig már nem a Nemzeti Médiatanács, hanem a kormány nevezte ki. Míg az úgynevezett „nagy médiatörvény” eredményeként a lengyel köztelevíziót fokozatosan megtisztították a független újságíróktól, és igyekeztek kormánypárti szócsővé változtatni. (…)

A PiS és koalíciós társa, a Szolidáris Lengyelország Pártja sajátos támogatót tudhat a háta mögött Tadeusz Rydzyk katolikus pap és médiamágnás személyében, aki a katolikus egyház tanítására hivatkozva alkalmanként befolyással bír a kormányra. De a kormány is profitál ebből a kapcsolatból, hiszen Rydzyken keresztül könnyen eléri a katolikus híveket, akiket maga mellé tud állítani. Az aktív vallásgyakorlók száma Lengyelországban ugyan egyre csökken, mégis egész Közép-Európában itt a legerősebb a katolikus egyház befolyása, ahogy azt az abortusztörvény szigorításával kapcsolatos összecsapások is érzékeltették. A lengyel médiapiacon új szereplőként jelent meg 2020 végén a PKN Orlen, amely olajipari vállalatként a Polska Press kiadót igyekszik  megvásárolni  a  német  Verlagsgruppe  Passautól. A kormány tulajdonában lévő cég a vásárlással húsz regionális napilap és százötven helyi hetilap mellett mintegy ötszáz honlaphoz is hozzájuthat.

A jelentés a kormány hibájaként rótta fel az igazságszolgáltatás feletti el- lenőrzésben tapasztalt agresszív fellépést, valamint a bírósági törvénnyel kapcsolatban kialakult jogi káoszt és a politikai visszaélések lehetőségét. A bírák, illetve az alkotmánybírók kormányzati nyomásra, pártszimpátia alapján történő kinevezésének gyakorlata szöges ellentétben áll a hatalmi ágak szétválasztásának elvével. Míg a rendszerváltást követő első két év- tizedben az előző rendszerrel való együttműködés szerepelt kizáró okként, addig a PiS hatalomra kerülését követően már nem a baloldal és a volt ál- lampártiak számítottak ellenségnek, hanem a liberális jobbközép Polgári Platform és hívei. A szükségállapot idején ügyészként dolgozó Stanisław Piotrowicz alkotmánybíróvá történő kinevezése ékes bizonyítéka ennek a folyamatnak.

A Lengyelország által bejelentett vétó a kormányon belüli vitákat is fel- színre hozta. A 2015 óta kormányzó PiS 2019-ben megismételte győzelmét, de mint arra a 2018-as önkormányzati választások, valamint a 2019 tavaszán tartott EP-választás eredménye is rávilágított, a választópolgárok a nagyvárosokban inkább az ellenzékre adták a szavazataikat, míg a kormánykoalíciót alkotó pártok az erősen vallásos vidéki lengyelség körében tudtak támogatókat találni. A PiS helyzetét az is nehezítette, hogy ez alkalommal nem egyedül szerezte meg a szavazatok többségét. A kétkamarás lengyel törvényhozásban az alsóház (szejm) kormánytöbbséggel rendelkezett, a felsőház (szenátus) pedig ellenzékivel, pontosabban „nem kormánypártival”, ugyanis bár mindkét oldal 48-48 helyet szerzett, a fennmaradó négy kép- viselő támogatásának megszerzéséért mind a kormánypártok, mind az ellenzék pártjai elszánt küzdelmet folytattak a választási eredmények láttán. A négy szenátor közül háromról annyit lehetett feltételezni, hogy inkább az ellenzékkel szimpatizál, míg Lidia Starońról azt, hogy a kormányoldalt erősíti, ugyanis függetlenként, de a PiS támogatásával indult, ráadásul körzetében a kormánypárt nem is indított jelöltet. A kiélezett erőviszonyokat jelzi az a tény is, hogy a szenátus ellenzéki elnökét, Tomasz Grodzkit csak 51:48 arányban sikerült megválasztani.

A választási kampány során a kormánypárti képviselőjelöltek fényképei mellett a PiS pártlogója szerepelt, Egyesült Jobboldalként indultak és szerezték meg a szavazatok többségét, közös frakciót alkottak, és a belső el- lentétek kifelé sokáig nem jelentek meg. A két kisebb párt vezetői közül Jarosław Gowin számított értékes „zsákmánynak”, ugyanis a Poruzumienie (Megegyezés) nevű párt vezetője 2013-ig a Donald Tusk által vezetett Polgári Platform politikusa volt. Gowin előbb a felsőoktatásért felelt, 2020 októbere óta pedig a fejlesztés- és foglalkoztatáspolitikát felügyeli. A járványra való tekintettel sikerrel akadályozta meg a 2020 májusában tartandó köztársaságielnök-választást, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel a kormányfőt. Gowin személyére szükség van, hiszen így lehetett esélye a kormánypártnak arra, hogy jobbközép szimpatizánsokat hódítson el a Polgári Platform támogatói közül. Vissza már nem térhet eredeti pártjához, ott ugyanis árulónak tartják. A lengyel vétó kapcsán ő képviselte a kompromisszumkész hozzáállást.

A másik kis párt, a Szolidáris Lengyelország vezetője az a Zbigniew Ziobro, aki igazságügy-miniszterként a nagy felháborodást kiváltó 2019- es bírósági törvény támogatója, egyes vélemények szerint kezdeményező- je volt. 2012-ben egyszer már szakított Kaczyńskival, aki viszont nemcsak hogy visszafogadta, de 2015-ben beemelte a kormányba mint a független igazságszolgáltatás megtörésére alkalmas személyt. Ziobro egy sor javaslatával élezte a konfliktust az Európai Unió és Lengyelország között: egyebek mellett az országnak az isztambuli egyezményből való kiléptetése is az ő nevéhez fűződik. Döntését azzal indokolta, hogy az egyezmény a biológiai nemek helyett a társadalmi nemek, a gendertanulmányok és más feminista témakörök oktatását helyezné előtérbe, ami hosszabb távon a LMBT-tanok népszerűsítésével járna együtt, ez pedig a katolikus Lengyelország számára elfogadhatatlan.15 A koalíciós feszültség tehát generációs ellentétként, illetve rivalizálásként is felfogható. Ziobro azonban nem a nála húsz évvel idősebb Kaczyńskit, hanem Morawiecki miniszterelnököt tartotta ellen- felének, aki ugyan kevesebb befolyással rendelkezik, de sikerrel vette az akadályt a 2019-es választások alkalmával, ráadásul az ötvenéves Ziobro kortársa.

A májusról elhalasztott köztársaságielnök-választást a kormánykoalíció jelöltje, a 2015 óta hatalmon lévő Andrzej Duda nyerte. A július 12-i második fordulóba továbbjutó Rafał Trzaskowski ellenzéki jelölt, varsói polgármester és Andrzej Duda közötti küzdelem végül az utóbbi győzelmével zárult, aki a szavazatoknak csak 51 százalékát tudta megszerezni, míg ellenfele közel 49 százalékot kapott, ezzel is leképezve Lengyelország megosztottságát. A kormánykoalíció elsődleges szavazóbázisa a nyugdíjasok, a vidéki agrár- népesség, valamint a munkanélküliek köréből került ki. A koronavírus-járvány miatti általános lezárás és a gazdasági visszaesés következményeire ez a réteg volt a legérzékenyebb. A lengyel kormány a részükre osztogatott támogatásoknak is köszönhette győzelmét, ám a világjárvány okozta gazda- sági visszaesés miatt a költségvetés kiigazítására kényszerült, mielőtt pénz híján megfogyatkozott volna a támogatói kör. A Rodzina 500+ program keretében a gyermeket nevelő szülők havi ötszáz złoty (mintegy 42 000 forint) támogatásban részesülnek a gyermek tizennyolc éves koráig. A programot 2016-ban vezették be, majd három évvel később, éppen a választások előtt két hónappal terjesztették ki; immár jövedelemtől függetlenül, gyermeken- ként jár ez a támogatás. Komoly összegről van szó: a családtámogatások a 2019-es GDP négy százalékát tették ki. Ehhez külső forrásra volt szükség, amihez az Európai Uniót kellett segítségül hívni. A lengyel kormány ennek érdekében igyekezett támogatni az unió bevételi forrásokra vonatkozó elképzeléseit az adóparadicsomok visszaszorításától a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó kvótáig.

A választásra  korábban  nem  látott  mértékben  sikerült  mozgósítani a vidéki lakosságot, akik segítették Dudát a győzelmében, ugyanakkor már az elő forduló alkalmával kiderült, hogy az ellenzék korántsem egységes. Szymon Hołownia katolikus újságíró személyében fontos rivális jelent meg a politikai színtéren, aki lemaradt ugyan a második fordulóról, ám 2021-re jobbközépnek tartott pártja, a Polska 2050 élén sikerült a legkevésbé elutasított és egyben legnépszerűbb politikussá válnia.

A koronavírus-járvány  nyár  közepén  kirobbant  második  hullámával a kormányválság újabb fejezete is megérkezett. Az ellenzék kritikájának középpontjában a kormánynak az iskolák bezárásával kapcsolatos hezitálása, valamint a sziléziai bányák ügyében hozott intézkedésekkel való késlekedés állt. Szilézia – az itt található feketeszénbányák és a bányászok helyzete – rendszerint fontos eleme a választási kampányoknak: a képviselőjelöltek rendszeresen tesznek látogatást a bányákban kampánykörútjuk alkalmával. A bányák működtetése jelentős anyagi ráfordítást igényel; folyamatos környezetszennyezéssel járó időzített bombák. Ráadásul az Európai Unió karbonsemleges klímacélját is sikeresen torpedózták meg a lengyel kormánypárti  EP-képviselők.  A  kormánypártot  szénpártinak  ismerik

EP-képviselői rendre az uniós klímapolitikai célok ellen szavaznak, a kor- mány pedig a legnagyobb energetikai vállalkozások kegyeit keresi. A jár- vány második hulláma viszont éppen a bányászok körében tört ki, a sziléziai bányák pedig járványgócokká váltak.

A kora őszi kormányválságot mégsem a járvány vagy a bányák bezárása körüli huzavona okozta, hanem az állatvédelmi törvénnyel kapcsolatban kirobbant vita. Szeptember 17-én csak az ellenzék szavazataival sikerült elfogadtatni az állatok védelméről szóló törvényt, mivel azt 38 kormány- párti képviselő is leszavazta. Az állatvédelem nem a kormánykoalíció, hanem a köztudottan nagy állatbarát és ismert macskatulajdonos Jarosław Kaczyński szívügye volt. A beterjesztett törvényjavaslatot ráadásul éppen kormánypárti képviselők próbálták elutasítani, mivel az állatvédelem kérdését „liberális témának” tekintették.

A lengyel parasztok nem az állatmenhelyek gyakoribb ellenőrzése vagy a kutyák láncra kötésének tilalma, esetleg a szórakozásból történő állattartás megtiltása miatt emelték fel hangjukat, hanem az állatprém exporttilalma váltott ki elégedetlenséget. Az ország Dánia után az Európai Unió második legnagyobb nutria- és rókabőrtermelője, így érthető volt az ágazatban dolgozók aggodalma. A törvényre hivatkozva 2020 őszén megtörtént az első jelentős kormányátalakítás: a választások óta kormányzati szerepet nem vállaló Kaczyński a legnagyobb kormánypárt elnökeként egy személyben kívánta megoldani a kormányválságot, magához ragadva a nemzetvédelmi és a belügyi tárcát, illetve miniszterelnök-helyettessé neveztetve ki magát.

Non possumus, avagy a lengyel vétó

A lengyel–magyar vétófolyamat a 2020. november 15. és december 10. kö- zötti időszakban gyorsult fel. A jogállamiság sajátos értelmezésének kérdése azonban már 2020 nyarán középpontba került mindkét országban, s éppen e szándék vezérelte őket abban, hogy egy kormányközeli intézményt alapítsanak V4 Összehasonlító Jogtudományi Intézet néven. A közös intézet koordinálását a 2019-ben alapított Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet feladatául jelölték ki, mellette pedig a V4+ Professzori Hálózatot, valamint a fiatal PhD-hallgatókat összefogó V4+ Junior Programot kívánták létrehozni. Mindehhez bőséges állami támogatás is szánt a magyar kormány.

Az eredeti elképzelés szerint az intézetet a Közép-Európán kívüli országok felé is meg kívánták nyitni: mindenkit vártak, aki jogértelmezésben az EU részéről igazságtalan bánásmódot észlelt. Visegrádi ernyő alatt szerették volna megalapítani, ám ezt Szlovákia határozottan ellenezte. Külügy- miniszterük eleve képtelenségnek tartotta egy, a jogállamiság alternatív megközelítését célzó intézmény létrehozását, igazságügy-miniszterük pedig azt a V4-es szövetség elleni erőszakként értelmezte. A lengyel külügyminiszter az intézetben „az uniós vita és transzparencia” vizsgálati platformját látta, a lengyel ellenzék ezzel szemben a lengyel és a magyar jogállamiságról szóló diskurzust ahhoz az esethez hasonlította, amikor két kannibál a foglyaikkal való bánásmódról vitázik.

A jogállamiság helyzete mellett érdekes a két ország transzparenciához való hozzáállása. A vétózásban élharcos Ziobro éppen korrupcióellenes felszólalásaival vált híressé 2005-ben, és ennek köszönhette, hogy a kormánypárti Wprost magazin olvasói 2006-ban az év emberének választották. Míg 2015 és 2019 között Magyarországon az OLAF 43 esetben tárt fel vétséget az uniós források nem megfelelő felhasználása miatt, ami összességében a források 3,93 százalékát érintette, addig Lengyelországban ugyanebben az időintervallumban huszonkét esetet tártak fel a vizsgálódások a beérkezett források összesen 0,12 százalékával kapcsolatban. (Az uniós átlag 0,34 százalék, azaz míg Magyarország bőven felette, addig Lengyelország jóval alatta volt  érintett.)  Kaczyński  is  korrupcióellenességéről  ismert,  maga a párt azonban kevésbé zárkózik el a korrupciós lehetőségektől. Sőt ahogy az igazságszolgáltatás egyre inkább a kormánypártok befolyása alá került, felmerült annak veszélye, hogy ez a tendencia megfordulni látszik, elsősorban a mezőgazdasági támogatások kifizetése terén.

„Mindenáron védeni fogjuk az identitásunkat, a szabadságunkat és a szuverenitásunkat. Nem hagyjuk, hogy a pénzzel terrorizáljanak bennünket. A válaszunk egyértelmű lesz: nem. […] Ha fenntartják a fenyegetést és a zsarolást, akkor szilárdan védjük Lengyelország érdekeit. Vétózni fo- gunk. Non possumus. […] Ismétlem még egyszer: mi állunk a történelem jó oldalán” – szögezte le Jarosław Kaczyński a Gazeta Polska Codziennie napilapnak adott interjúban.19 Zbigniew Ziobro a vétó feladására kilátásba helyezte a koalícióból való távozását. A jogállamisághoz való ragaszkodást ő is a lengyel szuverenitás elleni beavatkozásként értelmezte. Az ingatag lábakon  álló  kormánytöbbség  megmaradása  szempontjából  fontos  volt a mérsékeltebb Jarosław Gowin hozzáállása is. „Nemes tett meghalni Lengyelországért, de egyáltalán nem bölcs döntés – üzente Gowin. – Egy ilyen vétó hatalmas terhet jelent az ország számára, hiszen a jövőbeli beruházások, valamint a koronavírus okozta gazdasági károk enyhítése szempontjából szükséges anyagi támogatásról mondana le az ország.”

A lengyel vétóval kapcsolatban Morawiecki osztotta Kaczyński és Ziobro véleményét, és éles hangon bírálta az Európai Uniós döntéshozóit, azzal a megjegyzéssel kiegészítve, hogy a brüsszeli bürokraták, oligarchák ellen kell fellépni, akik éppenséggel az EU szétverésén fáradoznak. November 18-án tartott, érzelmekkel teli beszédében követelte, hogy Lengyelországgal is egyenrangú félként bánjanak, vegyék figyelembe a nemzeti szuverenitás iránti igényét.

Ziobro helyettese, Sebastian Kaleta tovább ment a kritikában: „Amikor 2004-ben csatlakoztunk, tudtuk, milyen lesz a viszony az unió és a tagállamok között. Amit velünk el akarnak fogadtatni, annak ehhez semmi köze.”

„Vétó vagy halál. Ez a lengyel vélemény a német politikával szemben, valamint a brüsszeli uniós bürokratákkal szemben, akik a lengyel szuverenitást az európai jogállamiság elé helyezik” – ezt pedig Janusz Kowałski, az állami vagyonért felelős minisztérium azóta menesztett államtitkára, a lengyel vétó egyik legodaadóbb támogatója jelentette ki.

A szejm 2020. november 19-én 236:209 arányban, egy tartózkodással a vétó mellett szavazott. A szenátus egy héttel később, november 25-én 49:48 arányban követelte, hogy a kormány adja fel a vétó szándékát. Két nappal később a szenátus elnöke, Tomasz Grodzki az uniós támogatási programot egy szintén érzelmektől sem mentes beszédében a második világháborút követő Marshall-segélyhez hasonlította, történelmi párhuzamot vonva azzal. Örvendetesnek találta Morawiecki erőfeszítéseit a költségvetési vitában, amelyek eredményeként Lengyelországnak sikerült kedvező támogatást ki- alkudnia, éppen ezért azt javasolta, hogy a kormányon belüli feszültséget ne az uniós vétóval kívánja levezetni. További történelmi példaként felidézte a „liberum veto” gyakorlatát, amivel addig élt a lengyel nemesség, amíg az végül az ország meggyengüléséhez, majd széteséséhez vezetett. „Mit kell biztosítani? Hatalmi ágak szétválasztását, szabadságjogokat, ezek az alap- kérdések eleve szerepelnek az uniós törvényekben. Helyzetéből adódóan Lengyelország nem lehet semleges; vagy a civilizált megoldást választja, vagy a keleti diktatúrák áldozatává válik. Saját akaratunkból, saját döntésünkkel tértünk vissza Európába 2004-ben, egy népszavazást követően. A szenátus felszólítja a kormányt, hogy fogadja el a költségvetést.”

„Ha bármely tagállamnak baja van az EU-s pénzek jogállamisági feltételekhez kötésével, akkor ne vétóval éljen, amivel megakasztja az egész uniós költségvetési folyamatot, hanem menjen az Európai Unió Bíróságára, ott szoktuk rendezni az ilyen jogi jellegű vitákat” – üzente a két országnak az Európai Bizottság elnöke, Ursula van der Leyen az Európai Parlamentben elmondott felszólalásában 2020 novemberében, az elmérgesedő lengyel ál- láspontra reagálva.

Polonise not colonise, azaz a lengyel érdekeket Brüsszel érdekei elé kell helyezni – ezt hangsúlyozta a lengyel kormány. Joggal merült fel a kérdés, hogy a fenyegetés mennyiben volt taktikai döntés, blöff vagy tényleges, átgondolt stratégia. Grzegorz Schetyna egykori külügyminiszter és ellenzéki vezér egy hosszabb interjúban elemezte a lengyel kormány brüsszeli szereplését, összehasonlítva a magyar kormány fellépésével.24 Úgy vélte, hogy a brüszszeli csúcs előtt magára hagyták a lengyel miniszterelnököt. Orbán Viktor december 8-i váratlan varsói látogatása Schetyna szerint egy Németországból érkezett megfelelő ajánlatnak volt köszönhető. A találkozón ugyan a miniszterelnök mellett mindhárom pártelnök is jelen volt, de Brüsszelben már úgy kellett magányos harcot vívnia, hogy pártja és kormánya két oldalról szorongatta, és az Európai Parlament lengyel képviselőinek támogatását sem érezhette maga mögött. A magyar miniszterelnök is folyamatos csatát vív az Európai Néppárttal, de a magyar kormány mögött mégis csak ott van a legnagyobb frakció. Morawieckihez képest Orbán Viktor nagyobb ta- pasztalattal bír, jobban ismeri az unió politikai mechanizmusát, a lengyel kormányfő hozzá képest zöldfülű. Ráadásul a frissen kinevezett lengyel külügyminiszternek nincs nemzetközi diplomáciai tapasztalata, a köztár- sasági elnök legnagyobb gondja pedig a sípályák újranyitása (utalva ezzel Andrzej Duda síelés iránti közismert szenvedélyére). Végezetül Schetyna megjegyezte, hogy Lengyelországot az európai nagyhatalmak is magára hagyták, ahogy a teljes visegrádi csoport sem állt ki a lengyel és a magyar érdekek mellett, és a weimari háromszögön belüli egyeztetés sem működött.

A vétótól való decemberi elállás újabb kormányválságot vetített elő Lengyelországban, de kérdéses volt, hogy pontosan min vagy inkább kin múlt a vétó sorsa. Morawiecki jó tárgyalási képességén, netán a mérsékelt Gowin közbelépésén, aki vétóellenes felszólalásaiban hosszasan ecsetelte, meny- nyit profitált 2007 óta Lengyelország az uniós tagságból,26 esetleg Kaczyński avatkozott be, aki nem akart még egy kormányválságot, és megrettent az előrehozott választás lehetőségétől? A lengyel ellenzéki sajtó szerint a vétó elkerülését valójában Orbán Viktornak köszönhetik, aki a brüsszeli csúcsot megelőző napon váratlanul Varsóba látogatott, és lényegében a korábban már Gowin által is kiszivárogtatott német javaslatot tárta tárgyalópartnerei elé. Ziobro a szuverenitás feladását sérelmezte, ám valójában a saját pozíciójáért aggódott, méghozzá joggal. Továbbra is kormánytag maradt, sikerült elkerülni az előre hozott választásokat, de a kormány népszerűségének csökkenésén ez nem változtatott.

A vétó feladását követő bizalmi szavazást a kormány 232:216 arányban megnyerte, így egyelőre nem kell előrehozott választások miatt aggódnia. Aki mindenképpen veszített az ügyön, az Janusz Kowalski, a Szolidáris Lengyelország politikusa, akinek februárban az államtitkári pozíciójába került a vétó és Ziobro melletti kiállása.